"Ez a nap alkotásod kezdete napja, emlékezés az első napra."
 Ezekkel a szavakkal utalunk Ros hasana napjára az ünnepi imákban (A zsidó újév imarendje 220. l.). Bölcseink értelmezésében a következőképp értendő ez az idézet: "Ez a nap alkotásod kezdete" – azaz az ember alkotásának, a Teremtés hatodik napjának évfordulója. "Emlékezés az első napra." – azaz a Teremtés első napjára.

Ros hasana a világ teremtésének évfordulója és mint ilyen az egész világ és az egész emberiség számára sorsdöntő nap. "E napon fogant a világ. És e napon ülsz törvényt minden teremtményeden" (Újévi imák) – Az egész világ sorsa dől el az újév 49 órájában különös hangsúllyal a sófár fújásának idejére.
De, ha az egész világ teremtésére emlékezünk és az egész Teremtés újul meg és kerül az égi bíróság elé, akkor miért került az ünnep a Teremtés hatodik napjára, miért nem az első napot ünnepeljük?
Azért, mert a teremtés koronája és lényege az ember. Az ember nélkül nem lenne értelme a teremtésnek, hiszen az ember az egyetlen teremtés, amelyik képes szabad akaratát kihasználva, a világot egy szebb és jobb helyé tenni.
Ezt a gondolatot fejben tartva köszöntsük az újévet! Emlékezve arra, hogy Ros hasana napja az ember mérhetetlen felelősségéről és érdeméről szól.
A talmudi bölcsek kifejezésével (Szánhedrin 37a, Kidusin 82b) szólva, mindannyian mondhatjuk azt "Az egész világ nekem teremtetett, én pedig azért teremtetettem, hogy Uramat szolgáljam".
Legyünk mindahányan egy édes és jó évre beírva és bepecsételve!

Lesono tajvó!