A chabad.org írása bemutat két fontos elvet, melyeket Jochánán rabbi tanult az imádkozásról két nőtől. Az egyiket egy fiatal lánytól, a másikat pedig egy özvegyasszonytól.
Az első elv azon dolgok természetével foglalkozik, amikért imádkozunk. Természetes, hogy fizikai szükségleteinkért – egészség, gyerekek, béke, megfelelő mennyiségű pénz, stb. – Istenhez fohászkodunk. Ha valamitől tartunk, ismét csak Hozzá fordulunk. De vajon spirituális jóllétünk miatt is ennyire aggódunk? Kellő gyakorisággal imádkozunk azért, hogy megfelelően tudjuk Őt szolgálni, hogy képesek legyünk egyszerű földi vágyainkon túllépni?
Azt mondja a Talmud (Szotá 22a):
A bűntől való félelmet egy lánytól [tanuljuk], ahogy Jochánán rabbi hallotta egy bizonyos fiatal lánytól, aki arcra borult [imádkozás közben] és azt mondta: „Világ Ura, Te teremtetted az eget és Te teremtetted a poklot, Te teremtetted az igaz embereket [akik majd jutalmat kapnak] és Te teremtetted a gonoszokat [akik majd elnyerik büntetésüket]. Legyen az az akaratod, hogy senki nem botlik meg miattam.”
A lány nemcsak nem akart vétkezni, de biztosítani akarta, hogy másokat sem visz még véletlenül sem bűnbe. Ez volt imájának lényege, és Jochánán rabbi tőle tanulta meg, milyen fontos, hogy az ember igyekezzen elkerülni a bűnt és azt, hogy másokat bűnbe vigyen.
A második példából megtudjuk, hogy Isten szemében már maga az a tény, hogy valaki úton van a zsinagógába, jutalmat von maga után.
Egy özvegyasszonytól [tanuljuk], hogy isteni jutalmat kapunk. Volt egy bizonyos özvegyasszony, aki egy olyan környéken élt, ahol volt zsinagóga. Mégis minden nap fogta magát, és elment Jochánán rabbi tanházába, hogy ott imádkozzon. „Lányom” – szólította meg Jochánán rabbi. „Talán nincs [közelebbi] zsinagóga a környékeden?” Azt felelte erre: „Mesterem, hát nem kapok jutalmat minden egyes lépésért, amit megteszek?”
Ez a beszélgetés az alapja annak a szabálynak, amit a Sulchán Áruch Háráv (90:12) közöl: Ha két zsinagóga van egy városban, jobb, ha az ember a távolabbit látogatja, mert jutalmat kap a [szükségesen felül megtett] lépésekért. A Rebbe hozzátette, hogy a „jutalom” arra utal, hogy az ember minden lépésével egy-egy angyalt teremt ugyanúgy, ahogy a Jeruzsálembe évente háromszor felzarándokló zsidók is angyalokat teremtettek az utazással.
Bár ezeket az angyalokat nem lehet megszámolni az okostelefon lépésszámlálójával, Isten maga jutalmaz meg minket minden lépésért, amit az imádkozás helyére tartva megteszünk.
Fotó: geralt