A zsidó bölcsek a kezdetektől nagy gondot fordítottak arra, hogy jó minőségű, tartós tintát állítsanak elő.

A Talmud (Eruvin 13/a) így ír erről: “Azt tanultuk, hogy Meir rabbi a következőt mondta: Amikor Jismáel rabbinál voltam, vas-szulfátot tettem a tintába [amivel a tóratekercset írtam], és ő nem szólt [ez ellen] egy szót sem. Amikor Rabbi Akivánál voltam, ő megtiltotta ezt”.

Az írás mindig is fontos részét képezte a zsidó hagyománynak. A tóratekercsek, tfilinek és mezuzák írását nagyon sok szabály határozza meg, kezdve a betűk precíz megformálásától, a sorok hosszáig és a bekezdések tagolásáig. A bölcsek azt is meghatározták, hogy mi is számít valójában írásnak, hiszen szombaton az írás is a tiltott munkafolyamatok közé tartozik. A Talmud emellett foglalkozik a tintakészítés szabályaival is. Az írással kapcsolatos törvényeket először a Rámbám (Maimonidesz) szerkesztette rendezett formába Misné Torá című kódexében.

“Manapság a kéziratok vizsgálata során rengeteg rejtett információ kerül napvilágra, melyek kiegészítik a leírt szöveget” – mondta Ira Rabin, a berlini Szövetségi Anyagkutatási és Kísérleti Intézet és a hamburgi Kéziratkultúrák Kutatóközpontja tudományos munkatársa, aki a jeruzsálemi Izraeli Nemzeti Könyvtárban tartott előadást a régen használt tinták elemzéséről és azonosításáról.

“A kézirat anyaga szerves része a kéziratnak, és sok adatot tartalmaz az adott korszakról és helyről, illetve a tinta felhasználási módjáról és a technológia fejlettségéről. A tintákat már hosszú ideje vizsgálják a konzerválás miatt, hiszen egyes összetevői korrózióra hajlamosak, ám régészeti szempontból csak a közelmúltban, az elmúlt tíz évben kezdték meg a kutatásokat. A cél az, hogy hidat verjünk a bölcsészettudomány, a természettudomány és a modern technológia között, és segítséget nyújtsunk a paleontológusoknak, régészeknek és egyéb tudományágak képviselőinek” – tette hozzá.

Rabin fő kutatási területe a holt-tengeri tekercsek, és elsősorban a pergamenek anyagát vizsgálta. A holt-tengeri tekercsek a polgári időszámítás előtt III. század és az időszámítás kezdete utáni I. század között keletkeztek. A Holt-tenger északnyugati partja felett magasodó hegyekben rejtették el őket 11 barlangban, a mai Kália kibuc környékén. A tekercseken találhatóak a zsidó Biblia egyes fejezeteinek legrégebbi másolatai és egyéb vallásos iratok. A tekercsek többségét a jeruzsálemi Izrael Múzeumban őrzik.

“Úgy vélem, hogy a holt-tengeri tekercsek tintáját még nem vetették alapos vizsgálat alá, ezért azt remélem, hogy az Izraeli Régészeti Hatóság hamarosan engedélyt ad a kutatásra”.

A vizsgálat azért is fontos lenne, mert bizonyos tekercseken szinte teljesen megsemmisült a szöveg, a tinta erős korróziója miatt. Ez azért különös, mert korrodálódó tintát csak jóval később, a középkorban kezdtek használni.

“A holt-tengeri tekercsek legtöbbjét szén alapú tintával írták meg. Ez a legősibb tintafajta, mely már legalább 4000 éve használatos. A szénport kötőanyaggal keverték össze, mely nem korrodálódott. Azt azonban nem tudjuk, hogy más anyagokat, például fémvegyületeket adtak-e hozzá.” – mondta Rabin.

A kutatót az is foglalkoztatja, hogy mi volt az oka annak, hogy időnként – több száz vagy több ezer évnyi használat után – az írnokok változtattak a tinta összetételén. Ez történt például a polgári időszámítás szerinti III. században.

“Személy szerint én úgy gondolom, hogy ez összefüggésben lehet Nagy Sándorral, aki hatalmas birodalmat hozott létre, ahol megnőtt az igény a tinta után. Mivel a szénalapú tinta drága volt, az emberek igyekeztek hasonló minőségű, de olcsóbb összetevőket keresni” – mondta Rabin.

“Azért tartom különösen fontosnak a holt-tengeri tekercsek további tanulmányozását, mert a felhasznált alapanyagokból nagyon sok információt kaphatunk, továbbá képesek lehetünk három- vagy négydimenziós társadalomföldrajzi térképeket készíteni a különböző korokról és helyszínekről, ahol az emberek különféle tintákat használtak, az időszámítás előtti IV. századtól az időszámítás utáni VI-VII. századig” – tette hozzá.

zsido.com

Forrás: JPost