Ismét egy héttel közelebb kerültünk ros hásánához, az újévhez és általa az őszi ünnepekhez. A hét vigasztaló prófétai szakasz nemcsak enyhülést hoz a gyászunkra, hanem egyben felkészíti, elvezeti a zsidó népet az új év kezdetéhez.

A rövid, mindössze tíz mondatból álló prófétai részlet, ahogyan a többi vigasztaló háftárá is, Jesája próféta könyvéből származik. Érdekessége, hogy ez a prófétai szakasz kétszer hangzik el az év során először a Noách hetiszakasz, vagyis a Tóra második szakasza után (erről itt olvashatnak részletesen), másodszor pedig a Tóra utolsó fejezeteihez közeledve, a Kit técé szakaszt követően.

A próféta Jeruzsálemet meddő asszonyhoz hasonlítja. Isten biztosítja a gyermektelen várost, hogy hamarosan visszatérnek a zsidók a falai közé, egyre többen és többen lesznek és újra benépesítik a korábban elnéptelenedett városokat. Az Örökkévaló nem hagyta el gyermekeit, a zsidó népet, és az idők végezetén nagy kegyelemmel összegyűjti majd őket a szétszóratásból a világ minden tájáról. A végső megváltás olyan lesz, akárcsak az a szövetség, melyet Isten Noéval kötött: ahogy akkor megígérte, hogy soha többé nem bocsát özönvizet a földre és ezt a szövetséget örök időkig megőrzi, a végső megváltással kapcsolatosan pedig arra tesz ígéretet, hogy soha többé nem lesz dühös a zsidó népre:

Mert olyan ez nekem, mint Noách vizei: ahogy esküdtem, hogy Noách vizei többé nem árasztják el a földet, úgy esküdtem, hogy nem haragszom többé rád és nem dorgállak meg. Mert a hegyek megmozdulnak és a dombok meginognak, de szeretetem tőled nem mozdul el, és békém szövetsége nem inog meg, mondja irgalmazód, az Örökkévaló. (54:9-10)

A rövid prófétai részlet erőteljes ígéretet hordoz. Adja az Örökkévaló, hogy minél hamarabb beteljesedjen a prófécia és a zsidó nép valóban békében élhessen az egyetlen Isten uralma alatt örök időkig Izrael Földjén.

Hetiszakasz: Ki técé

Háftárá: Jesája 54:1-10