A sajtót decemberben bejárta a hír: templomunkat, a Pesti Jesiva zsinagógáját ismeretlen tettesek feltörték és kirabolták. Nagyértékű műszaki cikkeken kívül elvitték az ezüstneműt, a Tórafüggönyöket és 24 pár tfilint (imaszíjat). A teljes kárt egyesek 20 millió, mások 60 millió forintra becsülik. Csak a tfilinek összértéke több mint 5 millió forint, nem szólva azok felbecsülhetetlen eszmei értékéről és arról, hogy enélkül nekünk, a jesiva diákjainak nincs mivel imádkoznunk.
A huszonnégy pár tfilin között volt egy pár, amit egy héten belül már másodszor loptak el. A nagy betörés előtt hat nappal ugyanis Dovele barátunktól valaki ellopta két pár tfilinjét. A tolvaj kilétét mi nem, de a rendőrség – állítólag – már ismeri. Hogy a lopott kegyszer hová került, nem titok. Maga a kárvallott fedezte fel, és vásárolta vissza a – mint látni fogjuk – tudatlannak egyáltalán nem nevezhető viszonteladótól az imaszíjakat, melyek a barátunk nevét viselő bársonyzacskóban lapultak.
Miután az eladónak elmondta, hogy a tfilint őtőle négy nappal korábban eltulajdonították, és így mint talált tárgyat szeretné visszakapni. Az üzlet tulajdonosánál igazolta személyazonosságát, így már az üzletvezetőnek sem lehetett kétsége a tfillin jogos tulajdonosát illetően. A boltos tehát visszaadta a tfilint eredeti gazdájának.
No nem ingyen, ez igaz, hanem 17.000 forintért, épp annyiért, amennyiért állítása szerint ő vette egy az utcáról bejövő „ismeretlen” férfitól.
Tiszta üzlet – mondhatnánk, ha a viszonteladó sajnálatos módon nem éppen ezzel a szerény, méltányos tagsági díjjal váltotta volna meg belépőjét az orgazdák kétes hírű klubjába.
Miért vásárolta vissza a lopott tárgyat a naív bócher ahelyett, hogy egyenesen a rendőrésgre szaladt volna? Azért, mert nem akart Chilul Hásémot (Isten nevének meggyalázását) elkövetni azzal, hogy egy másik zsidót, az üzlet tulajdonosát hírbe hozza a világi hatóságok előtt.
Bármennyire tapintatos volt is bócherünk, a tulajdonost mégiscsak meghallgatta a rendőrség, mivel a nagy betörést követő nyomozás során az első „malőr” sem maradhatott titokban. Azt persze nem tudjuk, melyik ügy kapcsán hallgaták meg a férfiút, már ha a meghallgatás egyáltalán kapcsolatban volt bármelyik bűncselekménnyel. Nagyon kényes ügy – mondja a rendőrség. A nyomozás jelenleg holtponton, az elkövetők szabadon, a lopott tárgyak ismeretlen helyen vannak.
Az első esetre visszatérve megkérdezhetjük: számon kérhető-e egy kereskedőn a jogban való jártasság? Hiszen ami jogosan elvárható például egy nagytudású rabbitól, nem várható el egy egyszerű, tanulatlan zsidótól. Ám a tulajdonos nem hentes és mészáros, sem nem zöldség-gyümölcs kereskedő, de még csak nem is textil- és bőrdíszműárú bolt gazdája, hanem – még kimondani is fáj – jónevű zsidó kegytárgybolt tulajdonosa.
Azt is tudjuk viszont, sőt hisszük és valljuk: „Jiszráél árévim zé bázé”. Mostani szorult helyzetünkben minden eddiginél nagyobb szükségünk van olvasóink és szimpatizánsaink segítségére.
Legalább abban, hogy tfilinben imádkozhassunk. „Mindenki egyért és egy mindenkiért.” Ha minden nagyobb magyarországi hitközség akár csak egy pár kóser (tehát nem orgazdától származó) tfilin vásárlását finanszírozná, a jesiva diákjainak legsúlyosabb gondja már meg lenne oldva.
A Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány* köszönetet mond mindazoknak, akik adományaikkal támogatták. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették a munkát:
Alapítványunk számlaszáma, ahová testvéri segítségét átutaltathatja: 10300002-20329172-70073285. A befizetett adományok adómentesek, az alapítvány a közhasznú kategóriába tartózik.
Megjelent: Egység Magazin 10. évfolyam 41. szám – 2014. július 30.