Izraeli régészek Haifa partjaitól nem messze találtak bizonyítékot arra, hogy a manapság is igen kedvelt olajbogyót már több ezer éve is fogyasztották a térségben élő emberek. A kutatásban a Haifai Egyetem, a Technion, a Tel-Avivi Egyetem és a jeruzsálemi Héber egyetem munkatársai vettek részt, külföldi szakemberek közreműködésével.

A felfedezés jelentősége többek között abban áll, hogy eddig 4000 évvel későbbre tették azt az időpontot, amikor az olafa termését evésre is elkezdték felhasználni. „Ez a felfedezés egy újabb láncszemet jelent az olajfa felhasználásának fejlődésében. Eleinte csak a fát használták tüzelésre, majd olajat préseltek és ezt követte a gyümölcs elfogyasztása” – mondta Dr. Ehud Giladi, a Haifai Egyetem kutatója.

Az olívafa a mediterrán világ egyik legfontosabb növénye volt, melynek különféle részeit étkezési, világítási, vallási, higiéniai és kozmetikai célokra is felhasználtak.

„A történelmi feljegyzések szerint Európában a polgári időszámítás kezdete előtti első évezred közepén kezdték az olajfa gyümölcsét fogyasztani, Egyiptomban pedig a Nagy Sándor hódítása utáni időszakban” – tette hozzá Dr. Liora Kolska Horwitz, a Héber Egyetem munkatársa.

A jelenlegi kutatási terület Haifától délre található a tengerparton, illetve attól 120 méterre nyugatra, ma már víz borította területen. Abban az időszakban a tenger szintje 3-4 méterrel alacsonyabban állt, mint most, a tengerpart pedig 2-300 méterrel kijjebb húzódott.

A régészek másfél méter átmérőjű kőedényeket találtak, melyeket tárolásra is használtak és több ezer olajbogyómagot rejtettek. A gyümölcsök felhasználási módját 11 intézményben kutatták botanikusok és régészek.

„A magok felfedezése után azonnal láttuk, hogy ezeket a bogyókat nem olajpréselésre használták fel. Az olaj kinyerése során a magok roncsolódnak, mi viszont teljesen ép magokat találtunk” – mondta Dr. Dafna Langgut, a Tel-Avivi Egyetem kutatója. A környéken nem találták meg lakóházak maradványait, tehát egyfajta „ipari negyedként” szolgált ez a környék.

A feltételezést alátámasztja az is, hogy a tárolóeszközöket a tengerparthoz közel használták, ahol a párás levegő nem tette lehetővé a hosszadalmas tárolást, tehát friss termést tartottak bennük. A bőséggel rendelkezésre álló sós tengervíz pedig a bogyók savanyításához volt elengedhetetlen. „A savanyítást csak azután kezdték el, hogy a termést tengervízzel sokszor átmosták, hogy elveszítse keserű ízét. Ezt egyébként a mai napig így csinálják” – magyarázta Ajala Fishman, a Technion munkatársa. „Valószínűleg a Kármel-hegy oldalában nőtt vad olívafák termését gyűjtötték össze, de az is lehet, hogy már termesztettek is olajbogyót” – tették hozzá a kutatásban részt vevő botanikusok.

zsido.com

Forrás: Jewish Press

 

Megszakítás