A Parkhatóság azért támogatja továbbra is az úszási órák elkülönítését, hogy a vallásos közösségek tagjai is élvezhessék Izrael természeti kincseit.

Ofir Bar-Tal ügyvéd szerint kifejezetten tisztességes és méltányos volna, ha a nyitvatartási idő alatt bizonyos órákban kizárólag nők, illetve kizárólag férfiak úszhatnának. Mivel a koedukált fürdőzésre is lenne mód a fennmaradó órákban, ezért a kezdeményezés egyáltalán nem sérti az egyenlőség elvét, ezért nem is igényel új jogszabályokat a bevezetése.

Az ügyvéd kifejtette, hogy inkább a jelenlegi szabályozás a diszkriminatív, hiszen most a vallásos közösség gyakorlatilag teljesen ki van zárva a nemzeti parkokban való strandolásból. Hozzátette, hogy a cháredi közösségeknek kedvező külön úszási idő hossza a teljes nyitva tartáshoz képest eltörpül, így szinte azok, akiknek nem felel meg a nemek szerinti beosztás, észre sem vennék az új szabályzást.

Ennek ellenére a bíróságok azon az állásponton vannak, hogy a „szétválasztás sosem vezet egyenlőséghez”, ezért hát Bar-Tal nem győzte hangsúlyozni, hogy természetesen ez a megközelítés igaz, ha a szétválasztás a megalázásban, hierarchiában vagy másféle leereszkedésben gyökerezik. Ebben az esetben viszont, amikor mindkét nem számára egyenlő lehetőségek vannak biztosítva a fürdőzésre, ugyanolyan szolgáltatás és infrastruktúra mellett, pláne úgy, hogy erre a társadalom egy jelentősebb rétegének igénye is van, az ilyen fajta elkülönítés nem az egyenlőtlenséget, hanem az egyenlőséget növeli.

A nemzeti parkok egyébként már 2020 nyarán kísérleti projektbe kezdtek, azonban akkor azt az igazságügyi minisztérium felfüggesztette egészen addig, míg az összes jogi szempont nem tisztázódik. A nemenkénti fürdőzés jelenleg a Holt-tenger melletti Ein Feskha/Einot Cukim-t, illetve a Bét Seán völgyben lévő Gán HáSlosá/Szákne nemzeti parkot érintené.

Hasonló kérdés egyébként Magyarországon is felmerült, igaz, sajnos nem mostanában, hanem a második világháború pusztítása előtt, amikor jóval több szemérmes zsidó élt hazánkban, akik számára a cniesz törvényei meghatározók voltak. Például 1929-ben Katz Ármin (Jáákov Cvi, 1890–1964) hajdúszoboszlói orthodox főrabbi örömmel jelentette, hogy a híres szoboszlói gyógyfürdőben végre megoldódott egy hosszú évtizedes probléma és az orthodox hetilap olvasóinak az alábbi rövid levelet küldte:

„Miután közérdeket érintő ügyről van szó, mert számtalan beteg, kinek vallásos felfogásával ellenkezik a közös fürdés, nem kereshették fel a csodás hatású szoboszlói gyógyfürdőt és mivel ez irányban megindított tárgyalásaim eredményéről igen sokan érdeklődtek nálam, tisztelettel kérem, méltóztassék a nagy nyilvánossággal közölni, hogy a külön férfi és a külön női strandolás kérdése megoldást nyert és lehetővé tétetett a külön fürdés. Köszönetem kifejezése mellett vagyok kiváló tisztelettel.”

Azonban sajnos, Katz rabbi áldozatos törekvésének nem lett hosszú hatása, ugyanis már a következő év nyarán beszüntette korábbi évi intézkedését a gyógyfürdő igazgatósága, így tehát, aki vallásosként mégiscsak akarta élvezni a gyógyvizet, az kénytelen volt korán reggel kimenni a fürdőbe, vagy a városban kádfürdőt venni…

Reméljük, hogy az izraeli minisztérium hamarosan belátja, hogy ezen intézkedés bevezetése nem további megosztottságot okozna, hanem a Tóra törvényének betartását, s mint ahogy az egyik zsoltárban áll: „Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.” (Zsolt. 119:165.), azaz az elkülönített fürdőórák bevezetése az oly annyira áhított békéhez vezetne minket közelebb.

 

Cseh Viktor

 

Forrás:

www.vinnews.com

„Hirek – A hajduszoboszlói strandfüdőről.”, Zsidó Ujság, 1930. 6. évf. 27. szám,  9. old.

„Hirek – Elkülönített strandolás Szoboszlón”, Zsidó Ujság, 1929. 5. évf. 28. szám, 11. old.

Megszakítás