Hogyan ünnepelnek az izraeliek ezen a napon? Grillezéssel.

  1. május 15-e (Ijjár hó 5.) szombatra esett. Aznap vonultak ki az utolsó brit egységek Palesztinából, Haifán levonták a brit lobogót és elindultak haza. Az ENSZ határozat szerint a palesztinai mandátumot felosztották három részre: egy zsidó államra, egy arab államra és Jeruzsálemre (beleértve Betlehemet is), amely nemzetközi igazgatás alá került volna. Rögtön felmerült egy probléma: hogyan lehet egy zsidó államot pont szombaton megalapítani? A megoldás egyszerű volt: azért mert az angolok még itt vannak, attól még ki lehet kiáltani Izrael függetlenségét péntek délután is. Így történt. Az akkori Tel-Avivi Múzeum épületében David Ben-Gurion felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot és kikiáltotta Izrael államot. Tehát az idei Függetlenségi napon Izrael 67 éves – és egy napos.

A Függetlenségi napot közvetlenül megelőzi az elesett katonák és a terror áldozatainak emléknapja. Az egész nap a gyászszertartások és a megemlékezések jegyében zajlik. Az éttermek, szórakozóhelyek, zárva vannak. Ám naplementekor hirtelen minden megváltozik, függetlenségnapi fáklyákat gyújtanak meg ünnepélyes keretek közt a Herzl hegyen, aztán kinyit minden, az emberek a városok központi tereire sietnek, ahol este zenés műsor, tánc, neves előadók és tűzijáték várja a nézőket. Az előadók ilyenkor extra felárral dolgoznak, egyik helyről a másikra rohannak, hogy minél többször felléphessenek. A városok pedig versenyeznek, hogy hol lép föl a legtöbb híresség.

A Függetlenségi Napon a legtöbben a szabadban vagy a kertben óriási, sokszemélyes grillsütést rendeznek. Ilyenkor a parkokban egymást érik a füstölő grillsütők, az embernek az lehet az érzése, hogy az izraeliek egy hatalmas indián füstjellel adják a világ tudtára, hogy köszönik, jól vannak. Az anticionista ultraortodox zsidók a Függetlenségi napon néha izraeli zászlót égetnek. Ennek a füstje elvész a grillsütők nagy közös füstjében.

Több évtizeddel ezelőtt ezen a ünnepnapon katonai díszszemlét is rendeztek, de hamar rájöttek, hogy nem éri meg a fáradságot. Inkább kinyitnak néhány nagyobb katonai tábort, repülőteret, ahova el lehet látogatni, másrészt a légierő bemutatót tart a nagyobb városok felett.

A televízióban régi filmeket adnak és közvetítik a Tanakh verseny döntőjét. Szokás szerint az utolsó, alkalmasint a legnehezebb kérdést a miniszterelnök olvassa fel, így tiszteli meg az eseményt. A napot az izraeli állami díjak átadása zárja le.

Dan Diamant

Kép: Haaretz