A zsidó hagyományban fontos szerepe van a fáknak. Köztük is előkelő helyen állnak a gyümölcsfák, amelyekkel meglehetősen sok törvény foglalkozik, például a rombolás tilalma, a smitá szabályai vagy az aktuális hetiszakaszban, a Kedosimban is említett, kizárólag a gyümölcsfákra vonatkozó orla. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban most ezt a parancsolatot járjuk körül.

És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (3Mózes 19:23-25)

A fa elültetése utáni első három évben a termés orlá, vagyis nem szabad elfogyasztani és semmilyen haszon nem húzható belőle. A törvény kizárólag a gyümölcsökre vonatkozik, és nem érinti a fa más részeit. Fontos továbbá, hogy a háláchikus értelemben, vagyis a zsidó törvénykezés szerint nem fa státuszban levő gyümölcsök (banán, ananász) nem esnek az orla tilalma alá. A papaja ilyen szempontból kérdéses, mivel a bölcsek között nincs egyetértés abban, hogy inkább a fán vagy inkább a földből növő terményekre vonatkozó áldást kell rá mondani. Ez azt is jelentheti, hogy az Izraelben termő papaját nem szabad felhasználni, mivel ez a növény általában nem él négy évnél tovább.

A negyedik év termése a netá reváj. Ezt a jeruzsálemi Szentélybe vitték fel és Jeruzsálemben fogyasztották el a tulajdonosok. Az ezt követő, ötödik évtől fogva már nem vonatkozott ilyen jellegű megkötés a gyümölcsökre. A netá reváj szentséget hordoz. Napjainkban, amikor már és még nem áll a Szentély, és ennek híján az egész zsidó nép a rituális tisztátalanság állapotában van, vagyis nem eheti meg a negyedik évi termést, fogyasztás előtt ki kell váltani azt. Mivel nincs megegyezés azzal kapcsolatban, hogy a diaszpórában a szőlőn kívül van-e bármilyen más gyümölccsel kapcsolatban ilyen tilalom, ezt a kiváltást áldás nélkül végzik.

Művelje kertjét tórai törvények szerint

Aki a tórai törvények szerint műveli a kertjét, annak nemcsak szemet, hanem lelket is gyönyörködtető udvara lesz.

Izraelen kívül csak korlátozott mértékben érvényes a parancsolat (ha egészen bizonyosak vagyunk a termés orla státuszában), és a negyedik évre vonatkozó szabályozás csak az Izrael földjén nőtt fákat érinti, kivéve a szőlőt, amire Izraelen kívül is alkalmazzák a negyedik év törvényeit.

Fontos tudni, hogy a három évet nem az ültetés, illetve átültetés naptári dátumától, hanem ros hásánától, az újévtől kezdve számolják.

Ezért a tényleges szám lehet akár több, akár kevesebb mint három teljes év. Ha 45 vagy több nappal ros hásáná előtt (vagyis áv hónap 16. előtt) ültették a fát, akkor ros hásánákor már a második évébe lép a fa. Azt mondják a bölcsek, hogy 14 napba telik, mire egy fa meggyökerezik és utána az egy hónapnyi időszakot jelölő 30 napot veszik egy évnek. Ha áv 16. után ültették a fát, akkor nem számít egy évnek a ros hásánáig eltelt idő.

Az orla kiszámításánál azonban tu bisvátot kell figyelembe venni. Az a gyümölcs, amely a negyedik évben svát hónap 15. előtt érik meg, még orlának, vagyis fogyasztásra nem valónak számít.

Mi Tu bisvát lényege?

Tu bisvátot nem említi a Tóra. Először a Misnában hallunk a fák újévéről, a tized adásának kötelezettségével kapcsolatban. Az addig kizárólag jogi jelentőségű napnak az 500 évvel ezelőtt élt cfáti kabalisták adtak mélyebb jelentést. Szerintük tu bisvát az első emberpár bűnét hozza helyre. A korábbi nemzedékekben elkövetett hiba helyrehozását tikunnak, vagyis javításnak nevezik, és a … Olvass tovább

Miért éppen három évig nem használhatjuk a termést és mire való a negyedik évi szent státusz? A breszlávi Náchmán rabbi a teremtéshez kapcsolta ezt az időszakot. Amikor a kígyó felhívta Chává (Éva) figyelmét a jó és rossz tudásának fájára, az asszony három vonzó dolgot fedezett fel a fában (1Mózes 3:6):

És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és alkalmas a bölcsesség megszerzésére, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett.

Ráv Náchmán azt tanította, hogy ezek a kísértések megfelelnek a mindennapi élet kísértéseinek. „Jó az eledelre”: ez az étel iránti vágy, „gyönyörűség a szemnek”: ezek az intim kapcsolatok, „alkalmas a bölcsesség megszerzésére”: ez a gazdagság és a pénz.

249 éve született a breszlávi mozgalom alapítója és egyetlen rebbéje, Náchmán rabbi.

A rabbi a hászidizmus alapítója, a Báál Sém Tov unokája volt és egyenes ági leszármazottja a prágai Máhárálnak, Jehuda Lőw rabinak, aki a híres Gólem alkotója volt. Tanítása, bölcs mondásai és parabolái mind a mai napig inspirációt adnak és spirituális utat mutatnak követői számára. Mély értelmű gondolatai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a breszlávi hászidok körén … Olvass tovább

Ha lehetőségünk van arra, hogy fizikai formában élvezzük az Isten által adott bőséget, nem szabad elhamarkodnunk a dolgot. Hátra kell lépnünk és meg kell várnunk, amíg már nem mindennapi vágyakozásaink irányítanak minket. Sőt, nem elég ezt a három kísértést legyőzni, hanem fontos, hogy utána emelkedjünk a szentségben és általa jobban szolgálhassuk az Örökkévalót. Ezt szimbolizálja a negyedik évi, szentséget hordozó terméssel kapcsolatos törvény, miszerint azt kizárólag Jeruzsálem szent városában szabd megenni.

 

Oldalunkon számos alkalommal foglalkoztunk már a fákkal. Az alábbiakban néhány cikkünket ajánljuk ízelítőként a témában

 

Fotó: Patrick Fore on Unsplash