Alex Kernish egy Crown Heights-i jesivában tanul. Gyakran látogat el a manhattani Washington Square Parkba, hogy az arra járó zsidókkal tfilint rakjon. Az előző hét pénteken egy idős férfit látott meg, akivel korábban sosem találkozott. A férfi a parkban sakkozott. Valaki azt javasolta a jesivatanulónak, hogy szólítsa meg az idős férfit: „Nemsokára 102 éves lesz. Azt hiszem, zsidó” – mondta az illető.
A fiatalember nem habozott, rögtön a férfihoz lépett: „Ön zsidó?” – kérdezte. „Már nem” – érkezett a jiddis nyelvű válasz. Alex, aki véletlenül éppen igen jól sakkozik, játékot ajánlott:
„Üljünk le sakkozni. Ha én nyerek, Ön felteszi a tfilint”
– mondta. A férfi elfogadta az ajánlatot. A játék többnyire csendben telt, de az idős férfi néhány mondatából kiderült, hogy
miután túlélte az auschwitzi haláltábort, soha többé nem közelített semmihez, ami a zsidósággal kapcsolatos. Apjához kötődő utolsó emléke az volt, hogy sakkoztak, ezért az elmúlt nyolcvan évben minden nap leült játszani, hogy így őrizze meg az emlékét.
Alex végül megnyerte a játékot, az aggastyán pedig megtartotta a szavát: felgyűrte az ingujját és életében először feltekerte a tfilint. Ahogy a Smá szavait mondta, megállíthatatlanul peregtek a könnyei. Nyolcvan évvel Auschwitz után, két héttel a 102. születésnapja előtt csodás bár micvája volt.
A történet a Facebookon jelent meg.