Szukot vége után nem használjuk többé a lulávcsokrunkat, így az etrogot sem. Természetesen, mint minden olyan tárgyat, amit egyszer micvára használtunk, mint a lulávot és az etrogot is, nem szabad az ünnep után kidobni, mivel az a micva tárgyak megalázását jelentené.

Az idővel elszáradó leveleket szokás Peszáchig megőrizni, és az első szédereste előtti reggelen a cháméc-égetéskor felhasználni azokat a tűz táplálására. Az etrogból szokás lekvárt főzni, még ma is vannak olyan, főleg idősebb asszonyok, akik Szukot után körbejárják a zsidó házakat, hogy elkérjék az etrogot, hogy minél több lekvárt tudjanak készíteni, melyet aztán egy sábeszi édességhez tudnak felhasználni.

A viszonylag kézenfekvő lekvárkészítés mellett léteznek az etrognak más, misztikusabb jellegű felhasználásai is, mint például, amikor a terhes nők leharapják a termés pitom részét. A hagyomány ugyanis úgy tartja, hogy így az asszony fiú gyermeket fog szülni, míg mások abban hisznek, hogy így a szülés kevésbé lesz fájdalmas.

A Talmudban egy helyen (Ketubot 61a) az áll, hogy ha egy várandós asszony etrogot eszik, akkor egy kifejezetten szép és jó (szó szerint „illatos”) gyermeket fog a világra hozni. Érdekességképp megemlíthető, hogy ugyanitt áll az is, hogy ha terhesség alatt a nő húst eszik és bort iszik, akkor egészséges gyermekei lesznek, ha tojást eszik, akkor nagy szemű (vagyis őszinte) gyermekei, ha halat eszik, akkor kecses gyermekei, aki petrezselymet eszik, annak gyönyörű gyermekei, aki pedig koriandert fogyaszt, annak erős gyermekei lesznek.

De honnan eredhet az etrognak a várandós asszonyokra gyakorolt jótékony hatása? Bölcseink az Édenkertből való kiűzetéshez, Ádám és Éva bűnéhez vezetik vissza ezt. E magyarázat szerint a jó és rossz tudásának a fája, mely gyümölcsének fogyasztását megtiltotta az Örökkévaló, etrog lehetett. A Tórában úgy áll: „És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett.” (1Mózes 3:6.) – ami azt implikálja, hogy nem csupán a gyümölcsnek volt jó íze, de magának a fának is, tehát az ágaknak, leveleknek is, mely csak egy növényre igaz, ami nem más, mint az etrog (Brésit rábá 15:7.).

Amint a Tórából ismerjük az Örökkévaló megbüntette Ádámot és Évát, „Az asszonynak pedig mondta: Szaporítani fogom terhességed fájdalmát; fájdalommal fogsz szülni gyermekeket…” (1Mózes 3:16.). Tehát a szülés és az etrog kapcsolatát megtaláltuk.

A zsidó hagyomány Éva bűnét úgy állítja be, hogy a világ fényességét lopta el, ezért kell elsősorban a nőknek minden sábesz bejövetelekor gyertyát gyújtaniuk, hogy egy kis fényesség visszatérhessen életünkbe. A Talmud szigorúan fogalmaz, a három vétek egyike, ami miatt nők szülés közben meghalhatnak, az az, hogy elmulasztották a sábeszi gyertyák meggyújtását (Sábát 32a). Ugyanakkor egy másik helyen a sábáti (és chánukai) gyertyagyújtás jutalma áll: Ráv Huná azt mondja, hogy aki nem felejti el rendszeresen meggyújtani a gyertyákat, azokat az Örökkévaló Tóra-tudós gyermekekkel áldja meg, akik tudásukkal hozzák vissza a fényt a világba (Sábát 23b).

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a várandós asszonyok etrog fogyasztása a gyertyagyújtássál hozható párhuzamba. Egyfajta vezeklés ez Éva bűnéért, amiért cserébe az Örökkévaló megjutalmazza őket.

Cseh Viktor

A vallási szövegeken kívül az írás alapját képezte: Bloch, Avraham P., The Biblical and historical background of Jewish customs and ceremonies. New York: Ktav Publishing House, 1980. 204–205. o.