AZ EMIH-LUÁCH BEMUTATÁSA
 

A zsidó vallásos élet, a zsidó vallásgyakorlás egyik legfontosabb útmutatója, bizonyos esetekben (és így jelen esetben is) bátran nevezhetjük kézikönyvének is, a luáh (jiddisesen: lüách), vagyis a naptár.

Ebből tudjuk meg az év minden napjára vonatkozóan az aznapon esedékes szokásokat, egyáltalán a nap jellegét, vagyis azt, hogy ünnep-e, félünnep-e, valamilyen szempontból kiemelt, vagy nevezetes a nap-e, estéje kezdetét jelenti-e egy ünnepnek.

A luáh másik nagyon fontos gyakorlati tulajdonsága, hogy egyetlen táblázatban (vagyis luáhban) jeleníti meg a héber szöveggel kiegészített, a zsidó időszámításnak megfelelő zsidó naptárt és a polgári időszámítás naptári táblázatát, tehát egyetlen pillantással fel tudjuk mérni, hogy a vallási dátumok miként viszonyulnak a minket körülvevő világ rendjéhez.

A szombat és az ünnepnapok mellett megtaláljuk az ünnep bejövetelét, vagyis a gyertyagyújtás időpontját. A következő rubrika pedig közli a szombat, vagy egyéb ünnep kimenetelét. A jó luách még azt is tartalmazza, hogy ezek a vidéki hitközségekben, Budapesttől különböző geográfiai egységekben, miként módosulnak. Ugyancsak tudtul adja a luách a t’fillin, vagyis az imaszíjak felrakásának reggeli kezdő időpontját, ismét figyelve a vidéki idő eltolódásra. A napfelkelte és a napnyugta időpontja is megtalálható, az egész országra kiszámítva. Nem maradhatnak ki a sok vallási tudnivaló közül legfontosabb imánk, a S’má Jiszráél elmondásának időpontjai sem. És talán a legfontosabb a templomi szokások és tudni valók között, de a naptári táblázatban is megtalálható, a mindenegyes szombathoz rendelt Tóra-szakasz (a heti szakasz, vagy szidra, párását há-sávu’á) és a Máftirnak felolvasandó szakasz után adja a Háftárá (a Tóraolvasás befejezéseként felolvasásra kerülő prófétai részlet) elnevezését. Ezen kívül, még ún. Jahrzeit-táblázatot is találunk, amely a So’ában elvesztett hozzátartozóink halálozási évfordulóiról tájékoztat. A jól szerkesztett zsidó naptár, a luách ilyen információkat is tartalmaz, de még ezeknél is többet.

Egy hónappal ezelőtt, vagy még régebben különleges levél érkezett az EMIH (Stratusquo Ante)-tól. A megszokottaktól eltérő, méretében és terjedelmében bőségesebb luáchot tartalmazott a küldemény.

Belelapozva a szép kiállítású naptárba, örömmel állapíthattuk meg, hogy bőségesebb tartalmú és több információt tartalmaz, mint azok, amelyekhez hozzászoktunk.

A zsidó naptárnak nevezett rész egyetlen táblázatban közli azokat az információkat, amelyek más luáchokban legalább három helyen találhatók.

Az áskenáz imarendet hétköznapra, szombatra és más ünnepekre, a nap minden imaidejére, részletesen, hasznos megjegyzésekkel közli.

Egyik különlegessége az EMIH luáchnak, hogy az áskenáz imarend mellett hasonló terjedelemmel mutatja be a chászid imarendet is. A Zsoltár-olvasás rendje sem szerepel minden naptárban.

Külön fejezet szól a magyarországi szokásokról, ami bár rövid, de igazi különlegesség. A Szokások és szabályok elnevezésű rész mindent tartalmaz, amire egy zsinagóga-látogatónak szüksége lehet.

A Jorcájtok és történelmi események című rész rengeteg olyan biográfiai és egyéb zsidó vallástörténelmi ismeretet tartalmaz, amit különben csak hosszas utánjárással tudnánk megszerezni. Ezután a legfontosabb imák következnek bevezető ismertetéssel és tudnivalókkal, az ima eredeti. Héber betűs, majd áskenáz kiejtés szerinti héber szöveggel és magyar fordítással.

Végezetül a zsidóság (természetesen a magyarországi) intézményei következnek. Néhány pontatlanság, idejét múlt cím és elnevezés (pl. Országos Rabbiképző Intézet) ide belecsúszott, de a munka értékét nem csorbítja.

Egészében véve dicséretes, Magyarországon úttörő kiadvánnyal van dolgunk, amelynek megjelenését és széles körben terjesztését üdvözöljük.

Az Előszó fohásszal imával fordul az Örökkévalóhoz, Oberlander Menáchem Mendel (ben Bátsevá Ráchil) mielőbbi felgyógyulásáért. Ezt kérjük mi is. R’fuá s’lemá!

 
Borsányi Schmidt Ferenc
 

Megjelent: Egység Magazin 15. évfolyam 55. szám – 2014. augusztus 3.

 

Megszakítás