Ibrahim Jaszin Dél-Libanonban született, siita mohamedán családban. Életét az 1975-ben kezdődő libanoni polgárháború változtatta meg. Lakóhelye a környéken élő palesztinok folyamatos támadásainak volt kitéve, ezért egy önvédelmi milíciához csatlakozott.

 

 Amikor 1982-ben az izraeli csapatok elfoglalták Dél Libanont, Ibrahim felszabadítóként tekintett rájuk, és segítette őket a palesztin fegyveresek elleni harcukban. 1984-ben a Hezbollah fegyveresei elrabolták és kínvallatásnak vetették alá, hogy felfedje Izraelhez fűződő kapcsolatait. Öt hónapig szenvedett, de nem vallott be semmit, mert tudta, hogy akkor azonnal megölik. Végül egy unokatestvére segítségével, aki a Hezbollah szervezetben fontos pozíciót töltött be, sikerült kiszabadulnia. Otthon megtudta, hogy két kis gyermekét a Hezbollah emberei brutálisan meggyilkolták.

„A kegyetlenség, ami sok militáns iszlám szervezetet, például a Hamaszt, a Hezbollahot és az Iszlám Államot jellemez, sajnos annak az oktatásnak az eredménye, amin az arab gyerekek felnőnek. Olyanokat tanulnak az iskolában, hogy Mohamed és a harcosai elsüllyedtek a lovaikkal együtt, mert a föld teljesen átitatódott az ellenségeik kiömlött vérétől. A terrorszervezetek az iszlám nevében kegyetlenkednek, ölnek meg embereket, de én kívülről ismerem a Koránt, és abban szó sincs ilyesmiről. Ráadásul ma sokszor mohamedán öl meg mohamedánt, hát milyen vallásháborúról is beszélnek?” – mondja Avraham.

A kilencvenes évek végén Ibrahim Jaszint és a családját sikerült Izraelbe csempészni, az ország északi részén telepedtek le. Két évvel később hatalmas fordulat történt az életében. A településen nem volt mecset, és éppen Jom Kipur napján Ibrahim elhatározta, hogy a helyi zsinagógában fog imádkozni, hiszen az is a Mindenható háza.

„A rabbi szívesen fogadott, kipát tett a fejemre és talitot is adott. Azt hittem, hogy zsidónak néz, olyannak, aki évente csak egyszer jár a templomba. Ám az ima végén kiderült, hogy nem ez a helyzet. Megmondták, hogy ha rendszeresen a zsinagógában akarok imádkozni, akkor be kell térnem zsidó a hitre.” – mondja Avraham.

Ibrahim elutazott Kirja Smone városába, ahol Cefanja Drori rabbival találkozott, neki is elmondta, hogy csatlakozni szeretne a zsidó néphez. A rabbi örömmel fogadta és feleségét el is küldte Ibrahim feleségéhez Divához, hogy zsidó ismeretekre oktassa. Közben Ibrahim a cfati Or jakar jesivában mélyítette el tanulmányait. 2004-ben került sor a betérésre, Ibrahim azóta Avraham Szinai, felesége pedig a Ziva nevet kapta.

A család, Avraham, Ziva és a gyermekeik, jelenleg Cfaton élnek. Avraham egyrészt a Bet Midrasban tanul, másrészt az országot járja, hogy tanulságos élettörténetét megossza az érdeklődőkkel. Így beszél zsidósága élményéről:

„Legjobban a tefilin és a talit parancsolatait szeretem. Legszívesebben egész nap tefilinnel járnék, a talitba beburkolózva. Tudom manapság ez nem szokás és én nem akarom ezeket a parancsolatokat nevetség tárgyává tenni. De reggel már otthon felveszem őket, úgy megyek a zsinagógába és úgy is jövök haza. Így tudom minél jobban teljesíteni ezeket a parancsolatokat”.

Megszakítás