Hogy miért fontos számunkra a mai napig ez az ősi hangszer, a kos szarvából készült sófár?
Az aish.com videója Észak-Izraelbe kalauzol el minket, Simon Kénán sófárkészítő műhelyébe.
A sófár esetében nem egyszerű hangszerről van szó. Ez az eszköz rendkívül fontos szerepet játszott a zsidó nép történetében. A sófár hangjával hirdettek ki fontos eseményeket, ez hívta az embereket harcba és ezzel jeleztek fontos vallási eseményeket is.
A bibliai időkben a sófár kulcsfontosságú szerepet töltött be a kommunikációban. Jó példa erre Jerikó bevételének története:
És riadott a nép és fújták a harsonákat; és történt, amint meghallotta a nép a harsona hangját, riadott a nép nagy riadással, összedőlt a fal a helyén és felment a nép a városba, ki-ki maga előtt és így bevették a várost. (Jehosua 6:20)
A történetben a sófárfújás nem csupán arra való, hogy zajt keltsenek vele. A sófár egyesítette a zsidó népet, akik töretlen istenhitről tettek tanúbizonyságot, amikor az isteni parancsnak engedelmeskedve egy héten át újra meg újra körbejárták a sófár hangjától kísérve a várost, míg végül a hetedik napon, amikor hétszer járták körbe, leomlottak a hatalmas falak.
A riporter arról kérdezte Simon Kénán sófárkészítő mestert, hogy mitől olyan különleges a sófár:
„A sófár sok mindenről szól. A sófár megnyitja az Ég kapuit, elkergeti a sátánt, ösztönzi az embereket…”
És hogy mit szeret a munkájában? – „A művészetet” – mondta.
Napjainkban a sófár egyet jelent a ros hásánái és a jom kipuri istentiszteletekkel. Hangja – spirituális ébresztőóraként – megtérésre és önvizsgálatra buzdít. Arra ösztönöz, hogy nézzünk magunkba és korábbi hibáinkat felismerve és kijavítva próbáljunk jobb emberré válni.
„Fújjátok meg a harsonát Cionban és riadjatok szent hegyemen, reszkessenek mind az ország lakói, mert jön az Örökkévaló napja, mert közel van”
– olvassuk Joel próféta könyvében (2:1). és ez az ősi bibliai hagyomány napjainkban is tovább él.
A sófárkészítés folyamata legalább olyan különleges, mint a sófár hangja. Minden sófárnak megvan a saját, egyedi hangfekvése. Simon Kénán sófárkészítő műhelyében van laboratórium, külön helyen tárolják az antilopok szarvait, mellette kosszarvak hevernek halomban. Simon – aki 52 évesen döntött úgy, hogy gyerekkori álmát megvalósítva asztalosból sófárkészítővé képzi át magát – külföldről, elsősorban arab és afrikai országokból szerzi be az alapanyagot. Egy kisebb, egyszerűbb sófár egy-másfél óra alatt elkészül, egy nagyobb akár több órát is igénybe vehet. A sófárkészítés első lépése, hogy az ember kiválasztja a megfelelő szarvat. Bár többnyire kosszarvat használnak (ez a tórai előírás), kudu és antilop szarva is elfogadható, és ezekből is különleges és egyedi hangú sófár készül. Szarvasmarha szarvát azonban nem használhatjuk, mivel az az aranyborjú bűnére emlékeztet. A kóser sófár elkészítéséhez a szarvnak tökéletesnek és hibátlannak kell lennie: nem lehet lyukas vagy repedt és legalább 18 centiméter hosszúnak kell lennie.
„Amikor ránézek egy szarvra, az számomra olyan, mint amikor egy nő az ékszereit nézi. Ezek az én ékszereim”
– tréfálkozik Simon.
„A sófár lelke az a rész, ahol megfújják. Innen indul ki a hangzás”
– a hozzáértő mester képes megtalálni a legjobb kiképzést ahhoz, hogy egy-egy szarvból a lehető legszebb hangot lehessen előcsalogatni.
A következő lépésben a szarvat megfelelő méretűre vágják. Ezt követi a szarv kifúrása – a szarvból eltávolítják az azt kitöltő anyagot. Ez a munkafolyamat rengeteg türelmet és szakértelmet kíván. A kitisztított szarv felületét simára csiszolják és kifényesítik, részben azért, hogy kiemeljék természetes szépségét, részben pedig hogy még tisztábbá tegyék a sófár hangját. Végül a mester kipróbálja az elkészült sófárt. Az elkészült sófár ára függ a felhasznált szarv fajtájától és méretétől. Minél nagyobb a szarv, annál drágább a hangszer.
„Kicsi szarv rengeteg van, ám nagy csak kevés”
– ezért a hatalmas méretű jemeni sófárok az átlagos sófárok árának kétszeresét is elérhetik vagy meg is haladhatják.
A sófár nem csupán ősi hagyomány. Nem a régi zsidók szívünknek kedves hagyatéka. A sófár kultúránk szerves része a mai napig. „Dicsérjétek harsona fúvásával, dicsérjétek lanttal és hárfával!” – mondja a zsoltár (150:3) amikor hallgatjuk a sófárt, akkor nemcsak a megtérésre ösztönző hangot halljuk. Ott van mögötte a mély spirituális tartalom, évezredek hite és mesterségbeli tudása is.