Kovács Tamást sokan ismerik mint fáradhatatlan önkéntest, aki a zsinagógában ha kell, Tórát olvas, ha szükséges a rabbit segíti, sőt támogatja is a közösséget. Három gyermekéből a 2 kisebbet, 10, 8 és 6 évesek, annak idején bölcsődébe és óvodába is az EMIH intézményeibe járatta.
Hát nem tegnap volt – mondja, amikor arra kérjük, emlékezzen vissza a kezdetekre, hogyan is került közénk – ennyi év után már keverednek a dolgok, de úgy emlékszem 1990-ben történt, hogy egy péntek esti vacsorára voltam hivatalos Oberlander Baruch rabbihoz. Ők akkoriban költöztek Magyarországra, még a Képíró utcában laktak, és zsidó fiatalokkal kerestek kapcsolatokat. Köves Slomót pedig ettől teljesen függetlenül, gyerekkora óta ismertem, hiszen gyakran feltűnt a B’né Akiva ifjúsági szervezet környékén, amelynek én is tagja voltam.
Gut Sábesz: Ezek szerint már otthonról hozta a zsidóság iránti érdeklődést?
Kovács Tamás: Nem teljesen, bár szüleim pár évig zsidó iskolába járattak, de nem kaptam vallásos nevelést. Ők maguk sem voltak vallásosak, inkább asszimilálódott család voltunk, a zsidóság azonban nem számított otthon tabu témának, mint sok más asszimilált családban. Sőt, jelen volt a mindennapjainkban.
G.S. Mi volt a Képíró utcai vacsora folytatása?
K. T. 1991-ben New Yorkban találkoztam ismét Oberlander Baruch-hal, aki elvitt a lubavicsi Rebbéhez, mert úgy vélte, 16-17 évesen meghatározó élmény lesz számomra, ha egy áldást kapok tőle. 2 évvel ezután kimentem Izraelbe, pár évet ott éltem, egy olyan főiskolára jártam, ami délelőtt Jesiva volt, délután pedig közgazdasági, üzleti ismereteket oktattak.
G. S. És végül melyik vonalat követte a pályafutása során?
K. T. Közgazdász lettem, jelenleg kereskedelemért felelős munkatársként egy energetikai vállalkozás társvezetek, egy cégcsoportot, amely Németországban, Izraelben és Magyarországon befektetési társaságként minierőműveket épít és hasznosít egy cseh professzor találmánya alapján, hulladékenergia felhasználásával.
G. S. Érdekesnek találtam, hogy a mi közösségünkben milyen sok a műszaki, a természettudományos érdeklődésű ember.
K. T. Igen, gyakran meg is kérdezik, hogyan lehet a vallásos, és a természettudományos gondolkodásmódot összeegyeztetni.
G. S. És, hogyan?
K. T. A Rebbe is mérnök vagy matematikus is volt eredetileg. A Sorbonne-on tanult még valamikor a ’30-as években. Úgy emlékszem, amikor neki is feltették ezt a kérdést, azt felelte, miért ne lehetne, nem is érti a kérdést.
G. S. Ön mit szokott felelni?
K. T. Ugyanezt: nem is értem a kérdést.