Jom Kipur az engesztelés és a megbocsátás napja. Az ünnep után néhány közismert – zsidó és nem zsidó – személyiséget kérdeztünk meg arról, hogy ők mit bocsájtanak meg a legnehezebben, illetve szerintük bocsánatot kérni vagy megbocsájtani a nehezebb.
Somogyi Zoltán, szociológus
Van egy mondás, hogy a legintellektuálisabb erény a megbocsájtás. Meg kell érni belül arra, hogy megbocsássunk annak, aki fájdalmat okoz. Ez nem megy azonnal. Érdemes feltenni azt a kérdést is: minden esetben jó-e elnyerni a megbocsájtást? Ugyanis ha ez megtörténik, akkor halványodni kezd az a hiba vagy bűn, amit elkövettünk, miközben nem biztos, hogy mindig, minden esetben halványodnia kellene.
Fontos, egyben nagyon nehéz sokszor elmondani a másiknak, hogy nem akartuk megbántani. A bocsánatkérés – az esetek többségében – nagyobb tett, mint a megbocsájtás. Persze, ha kimondjuk, hogy rosszat cselekedtünk és közben a megbocsájtást is kérjük, akkor az olyan mint egy biznisz, amiből a számunkra előnyös dolgot is ki akarjuk hozni. A „nem akartam ezt tenni veled” mondat azért értékesebb számomra, mint a közvetlen bocsánatkérés, mert a bocsánat megadásának már az ötletét is érdemes rábízni a sértettre, aki ellen cselekedtünk. Engedni, hogy ő mérlegelje, megbocsájt-e nekünk.
Kovács Patrícia, színésznő:
Nagyon fontosnak tartom a megbocsájtást. Büszke vagyok arra, hogy én tényleg, igazán meg tudok bocsájtani. Munkatársaimnak, szerelmeknek, barátoknak mindig újabb és újabb lapokat adok. Önző módon, mert szerintem a világot a megbocsájtás viszi előre. Ez egy kegy, és én szeretek ezzel a keggyel élni. Nem tudhatjuk, ki miért tesz valamit, mi, miért történik, ezért inkább elébe megyek a dolgoknak, és megbocsájtok.
A legemlékezetesebb megbocsájtásom munkához kötődik. Volt egy rendező, aki a forgatás előtt öt nappal elvette azt a filmfőszerepet, amelyre már fél éve intenzíven készültünk. Irgalmatlan volt a feldolgozása. Aztán eltelt egy-két év és felhívott, hogy dolgozni szeretne velem. Elvállaltam és sokan nem értették, hogy miért. De én azt éreztem, hogy azzal a konfliktussal, dolgom volt. Nincs semmi se véletlenül, ha valaki bánt, akkor nekem dolgom van vele. Igazán megbocsátottam és egy remek munka lett belőle.
Viszont olyan helyzet, hogy nekem kelljen bocsánatot kérnem, ritkán adódik, mert annyira kényszeresen figyelek másokra, hogy nem kerülök ilyen helyzetbe. Ez egy béklyó is nekem. Egy pszichológussal valószínűleg ezen kellene dolgoznom.
Gárdos Péter író, filmrendező:
A megbocsájtás a legintimebb dolgok egyike. Nagyvonalú gesztus, nekem nem mindig sikerül. A legtöbb megbocsájtás mögött persze árulás van. Ezeket nehéz elfelejteni. Évekkel ezelőtt az akkor már húsz éve barátom árulására pontosan emlékszem. Nem számított rá, hogy kiderül, és tulajdonképpen teljesen véletlenül tudtam meg. Felhívtam és elmondtam neki, ő pedig nem is tagadta a tettet. Éreztem, hogy a szembesítés megütötte. Elmondta az okokat – inkább csak magyarázkodott – és kérte, bocsássak meg. A húsz éves barátságra tekintettel időt kértem, hat hónap lett belőle. Ő hívott fel fél évvel később. Innen néztük, onnan néztük. Megpróbáltam megbocsájtani. Lehet, hogy az én természetemmel van baj, de nem ment. Már lehetetlen volt visszaállítani a hitet és az őszinteséget, ezek pedig a barátsághoz nélkülözhetetlen érzések. Azóta, amikor találkozunk, kínos pillalantokat élünk át. Valami meggátolja, hogy ugyanúgy forduljak felé, mint régen.
Amikor nekem kell megbocsájtást kérni, azt rafináltabban intézem el. Szeretteim ironizálnak is azon, hogy ha hibázok, azonnal, időt sem hagyva nekik, elébe megyek a reakcióknak. „Bocs, hibáztam” – vallom be. Így könnyű – mondják, hiszen abban a percben, hogy elkövetek valamit, már gyónok is, szinte kötelezővé téve a megbocsátást.
Bombera Krisztina, újságíró
Az egyik legfontosabb önértékelési kérdés, hogy tudjunk bocsánatot kérni. A megbocsájtás az önbecsülés, az önszeretet alapja. A bocsánatkérés pedig kötelesség. A gyerekeimnek is ezt tanítom. Ha megígérem nekik, hogy 5-re otthon vagyok, de elkésem, akkor jeleznem kell feléjük, hogy bocsássanak meg. Nem tartozik rájuk, hogy milyen napi gondok miatt nem értem haza, hiszen megígértem, hogy otthon leszek.
A bocsánatkérésben van valami dráma. Az emberi nagyság alapkritériuma a bocsánatkérés, ami nem a vereségről, hanem a tiszteletről szól. Azért kérek bocsánatot valakitől, ha megbántottam, mert az jár neki. Éppen ezért fáj, ha valaki elmulaszt tőlem bocsánatot kérni, amikor az jár, mert úgy érzem, megfoszt valamitől, ami az enyém: a hibázása miatt egy bocsánatkéréstől.
Emiatt nem is használom a „ne haragudj” kifejezést, azt mondom inkább, „bocsáss meg”. Az emberek félnek bocsánatot kérni. Nekem nem esik nehezemre. Sokszor úgy érzem, az emberek azért nem kérnek bocsánatot, mert azt hiszik, ettől gyengének látszanak. Pedig az a gyengeség jele, ha képtelenek vagyunk bocsánatot kérni. Ha bocsánatot kérünk, attól még nem vagyunk vesztesek egy játszmában. Ennek ellenére, egyszer nekem is nehezemre esett megbocsájtani. Kollégám volt az illető, aki fájdalmat okozott, meg is szakítottam vele a kapcsolatot. Valamilyen véletlen folytán újra összefutottunk. Ösztönösen az volt az első reakcióm, hogy megörültem neki, aztán jött az érzés, hogy haragszom rá. De a harag végül elpárolgott belőlem. Általában nem ápolgatom a régi sérelmeimet.
Köves Slomó, rabbi:
Mikor volt a legnehezebb megbocsájtani? Amikor Szegedi Csanád bejött hozzám, és az egész zsidó közösségtől bocsánatot kért. Furcsa helyzetben voltam. Sokszor elmondtam azóta is, hogy egy elveszett zsidót vissza kell fogadni, de mindenki nevében nem bocsájthatok meg. Ezt azzal kiegészítve mondtam el neki, hogy a zsidó vallás és filozófia tanítása szerint, a megbocsájtás nem csak egy technikai aktus, egy „Bocsáss meg! – Megbocsájtok” szóváltás. Hanem az elrontott helyzetek és az okozott károk jóvátétele. A károkat pedig úgy tudja az ember jóvátenni, hogy ha pont azokon a pontokon próbálunk ellentétes hatást elérni, ahol károkat okoztunk. Csanád manapság a magyar közép-iskolákat járja és a saját tapasztalataiból merítve beszél a diákoknak arról, miért végzetes hiba a szélsőséges nézetek irányába sodródni.
Megbocsájtás nyerni, annyit tesz, hogy az Örökkévalótól, a saját lelkiismeretünktől és azoktól, akikkel szemben károkat okoztunk, egyaránt visszajelzést kapunk. Ez abban az esetben, ha már halott, akivel szemben a bűnt elkövettük, különösen nehéz feladat. Amikor Wiesenthaltól – a híres náci vadásztól – egy volt náci a halálos ágyán azt kérte, bocsásson meg neki a zsidók nevében, ő azon meditált, hogy ezt megteheti-e. A zsidó filozófia szerint mások nevében nem lehet megbocsájtani, különösen ha az illető már nem él.