ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT

 

A vétkes böjt

 

„És szerezzen engesztelést számára, amiért vétkezett…” (4Mózes 6:11.)

E szakasz – egyebek mellett – a fogadalomtétel szabályaival is fogallkozik. Bölcseink felfogása szerint maga a fogadalom – ami által valaki megtilt önmagának olyan dolgokat, amiket egyébként a Tóra nem tilt – vétek, amiért bűnbocsánatot kell nyerni és áldozatot kell bemutatni.

   A chászid legenda – a Talmud alapján – tágabb értelmezését adja ennek a versnek. A Talmud annyit mond, hogy nemcsak az a vétkes, aki fogadalomból nem iszik bort, hanem az is, aki bármilyen élvezeti cikket megtagad magától (Táánit 11a.). A chászidok kiterjesztették ezt a vétket az önsanyargató böjtökre is, amiket egyes rabbik, illetve szenteskedő zsidók magukra vállaltak. (Ez nem vonatkozik, természetszerűen a halacha által előírt böjtökre).

   A kozsnitzi Mággidnak van egy bölcs mondása erről: – jobb, ha valaki nem böjtöl, de úgy tesz, mintha azt tenné, vagyis becsapja a világot, mintha valóban böjtölne, s ezzel önmagát csapja be…

* * *

Visszavonultam élni nem azt jelenti – szokta mondani reb Jiszráél, a ruzsini rebbe – hogy valaki remeteként éli életét egy kunyhóban, kizárva életéből minden emberi kapcsolatot. Ez nem nagy dolog. Az igazi az, amikor valaki akkor viselkedik visszafogottan, amikor társaságban van, emberek között.

   Az önsanyargatás nem feltétlenül az, hogy valaki télen, ruhátlanul a hóban hentereg, vagy jeges vízbe merül. Ágy melegében is lehet valakinek olyan a lelki állapota, mintha síron túli büntetést szenvedne el…

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 33. szám – 2014. augusztus 13.

 

Megszakítás