ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT

ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT

Amit nem lehet megkontrázni…

„És a hetedik nap legyen szent, a nyugalom szombatja az Örökkévaló tiszteletére…” (2Mózes 35:2). Itt is, mint sok helyütt, a Tóra figyelmeztet a szombat szentségére, szellemének megőrzésére. Mint tudjuk, szombaton szokás három fő étkezést tartani (sálos szeudot), melyek közül a harmadik, a szeudá slisit („magyarul”: sálesüdesz) a legnagyobb becsben tartott.

   Egyszer egy nagy rabbi úton volt, és a szombatot egy fogadóban kellett töltenie. Minden rendben volt, de a harmadik lakomára már nem volt két kalács, ami ehhez szükséges. A rabbit ez nagyon leverte, de egyik kísérője, megnyugtatta, mondván, hogy ha nincs kalács, ezt a „harmadik lakomát” Tóramagyarázat által is meg lehet tartani, Mondjon a rabbi valamilyen eszmefuttatást – és ezzel a dolog el van intézve.

   Ez igaz – válaszolta a rabbi – de nem egészen. Ugyanis, két kalács (vagy akár zsemle) és egy kis sós hering többet ér ebből a szempontból, mint a legelmélyültebb Tóramagyarázat. Azt ugyanis, ha jön egy nagy – vagy nagyobb – tudós, képes megkontrázni, „lekörözni”, megkérdőjelezni a benne rejlő logikát. De egy zsemlén és sós heringen nincs mit megkontrázni.

Az elszámolás kötelessége

Mózes maga, a saját kezdeményezésére, adta ki a parancsot, hogy készítsenek részletes számadást, és azt bocsássák a nép rendelkezésére, hogy mindenki lássa, mire ment a gyűjtőakción befolyt temérdek pénz. Ebből az a tanulság a jövő nemzedékek számára – mondja a Chátám Szófer – hogy az illetékesek ne várják meg, amíg a nép követel tőlük elszámolást, hanem tegyék azt maguktól. A Háláchá egyébként kimondja, hogy akik cödákával (jótékonyság) foglalkoznak, azok tegyék dolgukat elővigyázatosan, nehogy a gyanúnak akár árnyéka is érje őket. Vagyis ha pénzt gyűjtenek, ezt legalább kettesben tegyék, míg a pénz nélkülözőknek történő kiosztását – hármasban (Bává Bátrá 8b.).