1. A zsidó újév, ros hásáná (ראש השנה) pontos fordítása nem azt jelenti, hogy új év, hanem azt, hogy az év feje. Ahogy a fej (az elme) határozza meg a test működését és az ember tetteit, úgy befolyásolják a ros hásánákor elmondott imák és jó cselekedetek az egész elkövetkező esztendőt. Érdemes kihasználni e két napot!
  2. Ros hásáná központi előírása a sófár, a kos szarvából készült kürt hangjainak meghallgatása, melyek a reggeli ima közben hangzanak fel számos alkalommal. A sófárból háromféle dallamot csalnak elő, különböző sorrendben. A tekiá egy hosszú hang, a svárim három rövidebb hang, a truá pedig legalább kilenc apró, gyors hang. A fújást a tekiá gdolá, a nagy tekiá zárja, melyet olyan hosszú ideig tart ki a sófárfújó, ameddig csak levegővel bírja.
  3. A sófárfújást minden zsidónak meg kell hallgatnia ros hásánákor. Sokan azonban nem tudnak eljutni a zsinagógába, mert betegek vagy túl messze laknak és nem akarják utazással megszentségteleníteni az ünnepet. A Chábád közösség önkéntesei ezért igyekeznek mindenkihez eljutni, hogy sófárjukkal megfújják az előírt hangokat és hozzásegítsenek minden zsidót e micva teljesítéséhez.
  4. Ros hásáná az egész világon kétnapos. Míg a zarándokünnepeket (peszách, sávuot és szukot) Izraelben egynapos ünnepként, a diaszpórában pedig duplán tartják meg, addig ros hásánát Izraelben is két napon keresztül ünneplik, tisré hó elsején és másodikán.
  5. Ahogy a szombatot és a többi nagyünnepet, úgy ros hásánát is gyertyagyújtással köszöntjük. Az első nap még naplemente előtt lobbantsuk fel a lángokat, a második este pedig a csillagok feljövetele után, egy olyan gyertya lángjáról átvéve a tüzet, melyet még az első nap beköszönte előtt gyújtottak meg és azóta folyamatosan ég.
  6. Ros hásáná alkalmával összesen négy ünnepi lakomát fogyasztunk, melyeket a bárchesz megszegésével kezdünk meg. A bárheszek ilyenkor kört formáznak és gyakran édesebbek a szombaton megszokottnál. Evés előtt pedig só helyett mézbe mártjuk, hogy édes évünk legyen.
  7. Az édes és sikeres év iránti vágyunkat egyéb ételekkel is kifejezzük: ilyen a mézbe mártott almaszelet, a gránátalma, a póréhagyma, a répa, a datolya, a halfej – a menü közösségről-közösségre változik. Az apró magokkal teli gránátalma például a jó cselekedetekkel teli élet reményét fejezi ki, a halfej pedig azt, hogy az élre kerüljünk és ne hátul kullogjunk.
  8. Ros hásánákor többféle módon is köszönthetjük családtagjainkat és barátainkat. Néhány példa: Sáná tuvá umetuká – jó és édes évet; Ktivá vechátimá tová – jó beíratást és bepecsételést [az élet könyvébe]. Ha pedig jiddistudásunkat szeretnénk csillogtatni, mondjuk a következőt: Á git gebentst jór!
  9. Ros hásáná elsősorban az imádkozásról szól. A reggeli istentisztelet ilyenkor különösen hosszú, mert az imaszöveget számtalan pijut, azaz vallásos költemény szövi át. Emellett felolvasnak a Tórából és a próféták könyvéből, megszólal a sófár és a muszáf imában elhangzik a papi áldás. Ez mind fárasztó lehet, ám sokan e napokon tartózkodnak a szombaton szokásos délutáni alvástól és szabadidejüket zsoltárolvasással és tóratanulással töltik.
  10. Bár ros hásána az ítélet napja, amikor az Örökkévaló dönt a sorsunkról, a bűnbánat és a könyörgő imák ellenére ünnepélyes, vidám hangulat jellemzi e napokat, mert bízunk abban, hogy Isten könyörületes lesz hozzánk és egy boldog, sikereres évre ír be mindannyiunkat. Úgy legyen!