80 éve adták ki az első palesztinai zsidó szakácskönyvet, mely a politika mellett a zsidó ételekkel és a vegetáriánus konyhával kapcsolatos új felfogást is hozott a konyhába.

Az 1930-as évek közepén (valószínűleg 1936-ban) Tel-Avivban kiadott, háromnyelvű (héber, angol és német) szakácskönyvet dr. Erna Meyer írta; címe: Hogyan főzzünk Palesztinában? Célja az volt, hogy segítse az Európából a Szentföldre érkező háziasszonyokat abban, hogy megszokott ételeiket az új körülményekhez igazítsák. „Nekünk, háziasszonyoknak meg kell próbálnunk elszakadni azoktól az európai szokásoktól, melyek nem alkalmazhatók Palesztinában. Teljes szívünkkel az egészséges palesztinai konyhaművészetet kell támogatnunk…, mivel ez mindennél jobban segíti akklimatizálódásunkat régi-új hazánkban.”

Gil Fanto a szakácskönyvvel
Gil Fanto a szakácskönyvvel
Érdemes megjegyezni, hogy ebben az időben a Palesztina és az Izrael kifejezés még ugyanazt takarta: a zsidó hazát. A szentföldi arabok csak 1967 után kezdték magukat palesztinnak és az általuk követelt földet Palesztinának nevezni.

Erna Meyer egyike volt azoknak a németországi zsidóknak, akik a növekvő antiszemitizmus elől menekültek a Szentföldre. A világ fejlett országaiból érkezve, óriási változást jelentett sokak számára az akkor még fejletlen ország, annak Európában szinte ismeretlen terményei, de már maga az a tény is, hogy egyedül, alkalmazott nélkül kell vezetniük a háztartást.

Címlap
Címlap
Mivel a korabeli Palesztinában igen kevés szakácskönyvet adtak ki, Meyer könyve nagy népszerűségre tett szert. A szakácskönyveket többnyire a WIZO (Nők Nemzetközi Cionista Szervezete) adta ki. „A WIZO segítette a palesztinai asszonyokat a háztartásuk vezetésében, és ennek természetesen nagy részét képezte a főzés, illetve a helyes táplálkozás. Ezeket a szakácskönyveket kizárólag nők részére készítették – a háziasszonyi szerep igen fontos volt abban az időben Erec Jiszráelben” – mondta el Gil Fanto, gyűjtő, aki jáfói otthonában magánmúzeumot üzemeltet korabeli tárgyakból. A könyv, mely recepteket, konyhai eszközök használatának leírását és általános, főzéssel és egészséggel kapcsolatos írásokat is tartalmaz, méltán volt népszerű a maga idejében.

Csodafazék
Csodafazék
A cionisták számára mindig fontos volt, hogy – ha csak lehet – helyi terméket vásároljanak. Ez a szakácskönyv bővelkedik hirdetésekben, és a receptek is kiemelik, mely hazai gyárak termékeit érdemes felhasználni az ételek elkészítésekor. Az első fejezet például, mely a „Hogyan főzzünk olajjal” címet viseli, arról beszél, hogy az a legjobb, ha az izraeli Tnuva tejgyár által gyártott vajat használnak a zsidó háziasszonyok, ha azonban ez anyagi okok miatt nem elérhető a számukra, akkor inkább olajat, vagy a kokoszin nevű, tejből és kókuszolajból készült, szintén helyi terméket vásárolják.

Primus főző
Primus főző
Érdekesség, hogy ez a szakácskönyv nem tartalmaz hús- és halételeket, mivel azokat – írója szerint – a világon mindenhol ugyanúgy kell elkészíteni. Meyer különleges figyelmet szentelt a helyi zöldségeknek: cukkininek, okrának és padlizsánnak. A hagyományos askenáz étel, az apróra vagdalt máj helyett padlizsánból készült „májat” ajánl. Abban az időszakban ritkán lehetett húshoz jutni, ezért a padlizsánból készített „máj” akkora sikert aratott, hogy máig megtalálható az izraeli szupermarketek polcain. A receptek egyébként egyszerűek, sok közülük hideg étel, néhány alapvető hozzávalóval. Ennek megfelelően rengeteg krumplis receptet találhatunk: krumpligulyást, töltött krumpligombócot és krumplinudlit. Ezen kívül leveseket, zöldségből készült főételeket, különféle egyéb zöldségételeket, rizsből, darából készült fogásokat, italokat, szendvicseket és desszerteket is kínál az összeállítás.

"Csak a héber banánt" 1930
“Csak a héber banánt” 1930
“Erna Meyer célja az volt, hogy helyi terményeket használjon fel, és olyan recepteket találjon, melyek a leginkább megfelelnek az időjárási körülményeknek, illetve a Palesztinában akkoriban elérhető konyhai felszerelésnek” – mondta Fanto. – „Nem rendelkeztek tűzhellyel, vagy sütővel. Kerozinégőkön, vagy Primus tűzhelyeken főztek.” A recepteknek tehát nemcsak a szűkös anyagi körülményekhez, de a korábban megszokotthoz képest nagyon egyszerű konyhai lehetőségekhez is alkalmazkodniuk kellett. Sütők híján például olyan süteményeket ajánl, melyek a Primus főzőre helyezett izraeli találmányban, a csodafazékban (héberül szir pele) is el lehetett készíteni.

Feltűnhet, hogy a könyvből hiányzik a csicseriborsóból készült humusz vagy a falafel. Ezek az ételek a függetlenség kikiáltása (1948) után kezdtek csak terjedni, az arab országokból tömegesen érkező zsidó bevándorlók hozták őket magukkal.

Forrás: TabletMag