Egy zsidó nagymamát halálra ítéltek Iránban, Hollandia nem hajlandó menedéket nyújtani neki.
A hollandiai Utrecht központi purimi ünnepségére az Iránból 2012-ben áttelepült Sipora készítette a perzsa tematikájú ünnepi lakomát. A halk szavú asszony hatodik éve önkénteskedik a helyi Chábád központban, és purim ünnepére évről évre különleges fűszerezésű, hagyományos ételeket főz, például sáfrányos sárga rizst és csirkét. Részvétele fényt ad az ünnepélynek, és az általa hozzáadott autentikus jellegnek köszönhetően a helyi és a nemzeti médiában is foglalkoztak az utrechti purimi bállal. Ez nem véletlen, hiszen a purimi történet Perzsiában, a mai Iránban játszódik, és az ország zsidóságának az egész közösségre kirótt halálos ítéletétől való megmenekülését ünnepeljük ezen a napon.
Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Sipora illegális bevándorló a holland hatóságok szemében: egy menekült, akire hazájában, Iránban politikai vétségek miatt halálbüntetést szabtak ki. A hatvanéves nőt in absentia ítélte nyilvános kivégzés általi halálra egy teheráni bíróság, mivel „megszegte az iszlám forradalom iszlám szabályait”, valamint „rendszerellenes tevékenységet folytatott”. A bűne: földalatti szervezetet vezetett, mely lakhatást talált olyan asszonyok számára, akik erőszakos férjüktől elmenekültek ugyan, de nem sikerült elválniuk tőle.
Siporának szerencséje volt: egy évvel az elítélése előtt elhagyta Iránt, hogy segítsen várandós lányának, aki maga is politikai menekültként él Hollandiában, amióta 2010-ben elmenekült a hazájából. Rebecca azért kényszerült arra, hogy elhagyja szülőföldjét, mert részt vett egy olyan dokumentumfilm készítésében, amely a demokráciáért folytatott küzdelemről szól.
„Néhány héttel Hollandiába érkezésem után felhívtam a férjemet. Arra kért, hogy váltsunk Skype-ra. Akkor tudtam, hogy valami baj van”- emlékszik vissza az asszony. A férfi, akivel negyven éve házasok, építési vállalkozóként dolgozik; feleségének elmondta, hogy Irán rettegett titkosrendőrsége keresi a nőt és csoportjának egyéb tagjait. „Abban a pillanatban tudtam, hogy soha többé nem térhetek vissza”- emlékezett vissza Sipora.
Az asszony szerencsétlenségére otthoni nehézségei egybeestek a holland bevándorlási politika megszigorodásával. Hollandiában a kormányzó jobbközép párt az iszlámellenes Szabadság Pártjával szövetkezik, melynek egyik célja, hogy a muszlim országokból érkező bevándorlást teljesen megszüntesse. Rebecca ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott, majd később teljes jogú állampolgárságot. Két évvel később azonban a holland hatóságok már következetesen elutasították Sipora minden honosítási kérelmét. Az asszony így menedéket nem kapott, de nem is utasították ki, annak ellenére, hogy tartózkodási helye ismert az illetékesek előtt.
A perzsa nyelvet tanító, se hollandul, se angolul nem beszélő nő a lányával és az unokájával él egy fedél alatt, izoláltan és bizonytalanságban. Szeme megtelik könnyel, amikor arról beszél, hogy talán soha többé nem ölelheti meg a férjét. Ezzel együtt nem bánja, hogy segítséget nyújtott a családon belüli erőszak áldozatává vált asszonyoknak, és menedéket talált a számukra – néha az építési vállalkozó férje által épített és még be nem fejezett lakásokban. „Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt tenném”- mondta. „Akármilyen problémáim is vannak, van egy családom, és ők gondoskodnak rólam. Ezeknek az asszonyoknak senkijük sincsen, csak ellenségeik vannak, akik kergetik őket, és nincsenek jogaik sem a törvény előtt.”
Az állítólagos ellenzéki aktivistákkal való legutóbbi leszámolás nyomán Sipora férje azt mondta, hogy szoros megfigyelés alatt tartják, és nem valószínű, hogy a közeljövőben el tudja hagyni az országot. Ez az egyik oka annak, hogy Sipora nem akar Izraelbe költözni, bár jogosult lenne rá. „Akár már holnap is Izraelbe költözhetnék, de azzal megpecsételném a férjem sorsát. Az még hagyján, hogy egy zsidó család Hollandiába menekül, de ha Izraelbe megyek, ő fizeti meg az árát annak, amit ott az ellenséggel való kollaborálásnak tartanának.”
Sipora elmesélte, hogy még a Chábáddal való kapcsolata sem maradt észrevétlen Teheránban. A titkosrendőrség 2016-ban állított be a nő férjéhez olyan képekkel, melyeken Sipora a Chábád-központ purimi ünnepségén látható. Azt követelték, hogy magyarázza meg, miért „dolgozik a felesége egy cionista szervezet számára”. A férfi azt válaszolt, hogy a perzsiai zsidó kultúrát képviseli Hollandiában, és Iránnak büszkének kellene rá lennie.
Az asszonynak rendszeresen jelentkeznie kell a holland hatóságoknál, és bármikor kiutasíthatják az országból. De kifelé nem mutatja, mennyire megviseli bizonytalan helyzete. „Pozitív és udvarias asszony” – mondta róla Erik Veldhuizen, aki szintén önkénteskedik az utrechti Chábád-központban. „Csupán néhányan ismerjük a helyzetét, de viselkedéséből soha meg nem mondhatná senki, milyen kilátástalan helyzetben van.” Sipora lánya még hozzátette: „Akárcsak a purimi történetben, végül velünk is minden jóra fordul majd. Így kell lennie.”
zsido.com
Forrás: JTA