A Lubavicsi Rebbe mindig cselekvésre hívta fel követőit és a hozzá fordulókat. Nem hitt az üres gesztusokban, csak a tettekben. A tettekben, amivel még egy kis fényt lehet hozni a világba, amivel még egy kicsit közelebb lehet hozni a megváltást. Bár azóta sajnos nagyot fordult a világ, az asszimiláció ellen felhozott érvei ma is megállják a helyüket.
Isten kegyelméből
- márchesván hó 12. [1961. október 22.]
Brooklyn, N.Y.
Üdvözlet és áldás!
… Úgy hiszem, hogy beszélgetésünk során érintettük azt a témát, hogy a Tórát mindig az élet Tórájának nevezték, az élet törvénykönyvének, és mindig egyszerre volt forrása életünknek és létezésünknek, illetve irányította mindennapjainkat. Jelenleg, ebben a korban, ez még inkább így van. A szabad világban és különösen az Egyesült Államokban a zsidó életet nem veszélyezteti fizikai megsemmisülés egy újabb Hitler vagy Eichmann által, Isten ments, azonban jelen van egy nem kevésbé pusztító veszély, nevezetesen az asszimiláció. Éppen azért, mert nem éri kívülről jövő ellenségeskedés és megkülönböztetés a zsidókat, a tömeges asszimiláció nagyon is valós veszélyt jelent, elsősorban a közép- és az alsóbb osztályok körében. (A felsőbb osztályok esetén az előítéletek korlátozzák az asszimilációt.)
Emellett az olyan tényezők, mint a tankötelezettség, a megfelelési kényszerből fakadó társadalmi és gazdasági nyomás stb., továbbá a széles körű tudatlanság a zsidó értékek tekintetében nagyban fokozzák az asszimiláció veszélyét, nemzedékről nemzedékre. Nehéz megjósolni, hogy hova vezethet e folyamat, ha hagyjuk, hogy mindez beavatkozás nélkül folytatódjék.
A fentiek miatt minden egyes tudatosan élő és lelkiismeretes zsidó kötelessége, hogy megtegyen minden tőle telhetőt az asszimiláció lendületének megfékezésére, mert ez nem más, mint valódi életmentés.
Magától értetődő dolog, hogy az ez irányba tett erőfeszítések nem korlátozódhatnak csupán a felnőttekre és az idősebb generációra, hanem ki kell azokat terjeszteni a fiatalokra, különös tekintettel a legifjabbakra is. Mondanom sem kell, hogy egy olyan ember, akit az isteni gondviselés kiemelkedő tehetséggel és befolyással áldott meg, még inkább kötelezett a fent vázolt küldetésben való részvételre.
Most nem a kialakult helyzet mély elemzésének van az ideje, nem halogathatjuk a cselekvést egy efféle kutatás eredményeire várva. Amikor ugyanis ég a ház, senki sem kezdi el a tűzvész kialakulásának törvényszerűségeit vagy a tűzoltás különböző módozatait tanulmányozni, hanem mindent megtesz, hogy eloltsa a lángokat, mielőtt az egész épület odaveszne, s talán még emberéletek is veszélybe kerülnének.
… Ehhez hasonlóan, Ön képes arra, hogy szűk, családi környezetén túl is kifejtse befolyását, a közösség egésze felé. Mindezt megvalósíthatja közvetlen módon, s még inkább közvetve a saját vallási és spirituális életének magasabb szintre emelésével.
(Levélrészlet)
Forrás: Egység Magazin