A függetlenség kivívása után nem sokkal lakossági gyűjtést kellett szervezni az ország védelmére.

1955-ben egy Csehszlovákia és Egyiptom között kötendő fegyverszállítási megállapodásról kezdtek szállingózni a hírek. A fiatal, alig hét éves állam ekkoriban bátran harcolt saját pozícióinak kialakításáért a nemzetközi színpadon, új bevándorlók hatalmas tömegeit fogadta be (lakossága több mint kétszeresére növekedett), és azon igyekezett minden megmaradó erejével, hogy a sivatagot termővé varázsolja, hogy lakosainak megélhetést biztosíthasson. Emellett a politikai vezetők igyekeztek jó kapcsolatokat kiépíteni más államokkal, ami szintén sok pénzt és energiát emésztett fel. Ebben a helyzetben érkezett az óriási méretű csehszlovák-egyiptomi fegyverszállítási egyezmény híre, és az izraeli vezetésnek azonnal elő kellett teremtenie azokat a forrásokat, melyekből saját katonáikat is megfelelően fel tudták fegyverezni.

Fegyvert a hadseregnek. Védelmi Alap

Amint az izraeliek győztesen kerültek ki a függetlenségi háborúból, az arab államok megesküdtek, hogy hamarosan folytatják majd a háborúskodást – az egyiptomiak fenyegetése a fegyveregyezmény által ígéretté vált. Nem az volt a kérdés, hogy lesz-e második kör, hanem az, hogy mikor.

Nagy vonalakban elmesélve ez volt az a történelmi-politikai háttér, melynek alapján az ország vezetői elhatározták: kihasználva polgárainak pionír szellemét és bajtársiasságát polgáraik segítségét kérik abban, hogy kimagasló minőségű felszerelést vásárolhassanak az Izraeli Védelmi Erők (Cáhá) számára.

Adakozásra buzdító katonai parádé Jeruzsálem egyik főutcáján

Ez a mozgalom a „Keren Mágen” – Védelmi Alap nevet kapta. Plakátok és poszterek tucatjait osztották szét az egész országban. Cháim Hefer költő „Zoknik helyett ágyúk” címmel írt költeményt egy kórus számára. Hatalmas felvonulásokat, katonai parádékat is rendeztek a nagyvárosok utcáin, hogy ezzel is ösztönözzék a lakosokat az adakozásra. Az egész ország gyűjtött, adakozott, ahogyan csak erejéből tellett.

1955 ősze és 1956 tavasza között az izraeliek bőkezűen adományoztak. A netanjai önkormányzat egy „Netanya 1” nevű harci repülőgépre gyűjtött, a haifai önkormányzat torpedóhajó-rajt vásárolt, Rámát Gán pedig teherszállító repülőgépet és 100 ejtőernyőt szerzett be a 890-es egység számára.

Az idő rövid, adakozz a Védelmi Alapnak

A városok mellett adakoztak még például a hivatásos katonák: ők saját fizetésükből két repülőgépet vettek. A Nemzeti Kibuc Mozgalom és a Hásomer Hácáir ifjúsági szervezet közösen vásárolt meg két harci repülőgépet. A Munkásszövetség egy repülővel gazdagította a hadsereg felszerelését. Még kereskedelmi társaságok is beszálltak a gyűjtésbe: a Bank Diszkont és a Bank Hápoálim például egy-egy tankra ruházott be.

Mindannyian egy emberként adakozunk a Védelmi Alapnak

Az ország minden sarkában összefogtak a tanárok és a munkások, a gyerekek és a felnőttek, a kibucok és a mosávok – minden és mindenki, és rajtuk keresztül az egész zsidó nép részt vett a pénzadományozásban, a felszerelés, sőt, egyes esetekben ékszerek és más értékek megvásárlásában. Az államelnök felesége, Ráchel Jánáit Ben-Cvi a függetlenségi háborúban elesett katonák családjait ösztönözte arra, hogy szeretteik emlékére kompenzációs kifizetéseiket a Védelmi Alapnak fizessék be.

Forrás: The Librarians