Bár a perzsa állammal kötendő békemegállapodás még várat magára, és Jeruzsálemben sem működik repülőtér, volt idő, amikor légijárat kötötte össze a szent várost Iránnal, Irakkal és Afganisztánnal.
Kevesek számára ismert, hogy Jeruzsálemben évtizedekig működött nemzetközi repülőtér, mely a jordán megszállás alatti időszakban évente százezer utast szolgált ki. A hatnapos háború után a legtöbb légitársaság bojkottálta a repülőteret, mely a második intifáda idején végleg bezárta kapuit. A jelenlegi tervek szerint hamarosan felszámolják a kifutópályát, lebontják az omladozó épületeket és a háredi közösség számára építenek lakónegyedet a helyszínen.
A repülőtér az izraeli főváros északi peremén épült Atarot ipari park és Ramalla között található. A helyszínen a brit hadsereg épített először kifutópályát 1924-ben, majd 1936-ban hivatalosan is megnyílt a repülőtér. Építéséhez a közelben álló, 1914-ben alapított zsidó mezőgazdasági település, Atarot földjeinek egy részét kisajátították, az ott álló épületeket lerombolták, a gyümölcsligeteket kivágták. 1948-ban azután a Jordán légió elfoglalta és megsemmisítette a települést. Az egykori lakosok Bnéj Atarot néven új mosávot alapítottak – ezúttal a Ben-Gurion repülőtér tőszomszédságában.
A repülőtér a jordán uralom alatt élte virágkorát, amikor számos légitársaság indított járatokat Jeruzsálembe, mind Európából, mind az arab világból. Bejrútba például hetente 16 járat indult, de el lehetett jutni Damaszkuszba, Bagdadba és Kabulba is. A hatvanas években a jeruzsálemi repülőtér már kétszer annyi utast fogadott, mint az ammáni repülőtér, Jordánia fővárosában. A kapacitás fejlődését azonban jelentősen korlátozta, hogy a kifutópálya rövid volt, így a legnagyobb géptípusok nem használhatták, továbbá nem volt megfelelően kivilágítva, tehát csak nappali landolásra volt alkalmas. A jordánok 1967-ben kezdtek volna jelentősebb fejlesztésbe, ám az izraeli győzelem miatt a repülőtér kikerült az ellenőrzésük alól.
Jeruzsálem egyesítése után kiterjesztették a város közigazgatási határát, mely így magába foglalta a JRS kódot használó repülőteret is. A légikikötő a lerombolt zsidó falu emlékére az Atarot nevet kapta, jelentős fejlesztéseken esett át, ám karrierjének leáldozott. A nemzetközi politikai helyzet miatt a külföldi légitársaságok nem indítottak járatokat Jeruzsálembe. Egy ideig ezen úgy segítettek, hogy a Tel-Avivhoz közeli Ben-Gurion repülőtérre érkező járatok egy rövid várakozás és járatszámcsere után átrepültek a mindössze 44 km-re fekvő Atarotba, ám ez a megoldás nem sokáig működött. Végül az El-Al és az Arkia légitársaság által használt repülőtér átállt a belföldi, elsősorban Ejlátra induló járatok kiszolgálására, illetve Jeruzsálem körüli sétarepüléseket indítottak. Emellett itt működött a Kánféj Jerusálájim (Jeruzsálem Szárnyai) nevű repülőiskola is.
A 2000-ben kirobbant intifáda után a hadsereg felfüggesztette a repülőtér működését, mert a közeli Ramalla, Kalandia és Akeb területén terrorista szervezetek működtek, melyek veszélyeztették a repülés biztonságát. Bár az intifáda véget ért és az arab terror is alábbhagyott, a repülőtér többet nem nyitotta meg kapuit és a magukra hagyott épületek állapota is jelentősen leromlott. A városvezetés nem is tervezi, hogy valaha újra megnyissák, hanem egy lakónegyed építését fontolgatja az égető lakáshiánnyal küzdő háredi közösség számára, melynek tagjai jelentős számban élnek a közeli Neve Jáákov és Piszgát Zeev városnegyedben. A terv sokak szemében nemtetszést váltott ki, mert inkább a történelmi értékkel bíró repülőtér felújítását és közparkká alakítását szeretnék látni Jeruzsálem egy olyan szegletében, ahonnan feltűnően hiányoznak a zöld felületek és kikapcsolódásra alkalmas területek.
zsido.com
Forrás: Al Ard