A náci háborús bűnösök külföldre szökésében nagy szerepet játszottak a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vatikán által kiállított hamis dokumentumok. Ilyen módon oldhattak kereket olyan szörnyetegek, mint Josef Mengele, Klaus Barbie vagy Adolf Eichmann.
E témában tárt fel újabb adatokat és bizonyítékokat Gerald Steinacher, a Harvard Egyetem kutatója, miután betekintést nyerhetett a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának több ezer, belső használatra szánt dokumentumába. Steinacher „Nácik szökésben – hogyan úszták meg Hitler csatlósai a felelősségre vonást?” című könyvében foglalta össze kutasának eredményeit.
A világszervezet már korábban elismerte, hogy a háború utáni évek zűrzavarában előfordult, hogy egykori nácik is hozzá juthattak vöröskeresztes utazási igazolásokhoz, most azonban kiderült, hogy egészen más nagyságrendben folyt a hamis papírok kiállítása, s ez megkérdőjelezi a szervezet ártatlanságát az ügyben.
A körözött háborús bűnösök listáját és a kiállított utazási okmányokat összehasonlítva Steinacher kimutatta, hogy Kanada és Nagy-Britannia 8000 egykori Waffen-SS tagnak adott letelepedési engedélyt 1947-ig, nagy többségüknek tévesen kiállított, de érvényes dokumentumok alapján.
A könyv kitér a Vatikán szerepére is a háborús bűnösök külföldre – első sorban Dél-Amerikába – juttatásában. Számos magas rangú náci kapott hamis névre kiállított személyi iratokat a Vatikáni Menekültügyi Bizottságtól, miközben a katolikus hivatalnokok tisztában voltak valós személyazonosságukkal. A pápai állam 1939 utáni dokumentumai egyelőre titkosak, nem kutathatók. A szerző azt feltételezi, hogy a Vatikán tevékenységét a Szovjetunió előretörésétől való félelem és az európai keresztény megújulásba vetett hit motiválta.
A több millió menekült sorsával törődő Vöröskereszt gyakran támaszkodott a Vatikán által megadott adatokra, és a szövetséges hatalmak katonai ellenőrzése is gyakran csak felületesen vizsgálta át a dokumentumokat. A világszervezetre valóban hatalmas nyomás nehezedett ezekben az időkben, azonban a római, genfi és genovai központok közötti levelezések átvizsgálásából kiderült, hogy tudatában voltak a háborús bűnösök számára kiadott igazolásoknak. „Bár a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága elnézést kért, kimutatható, hogy nem csupán néhány véletlen tévedésről volt szó.” – mondta Steinacher. A kutató szerint a római és genovai Vöröskereszt legalább 120 000 utazási engedélyt adott ki. A háborús bűnösök 90%-a Olaszországon keresztül távozott Spanyolországba, Észak-Amerikába és Dél-Amerikába. A legkedveltebb úti cél Argentína volt.
Az egykori SS-katonák gyakran a valódi menekültek közé keveredtek, és kitelepített német nemzetiségűnek vallották magukat. Az is előfordult, hogy az Olaszországon keresztül a Szentföldre igyekvő zsidó holokauszt-túlélőket nácikkal együtt csempésztek át a határon.
Steinacher szerint a hamis névre szóló dokumentumokat kiállító vöröskeresztes tisztségviselőket különböző dolgok motiválták: volt, akik az adott személy iránt éreztek szimpátiát, mások politikai meggyőződésük szerint cselekedtek, és voltak, akik egyszerűen annyira túlterheltek voltak, hogy nem akadtak fent a gyanús részleteken. A menekülő nácik gyakran lopott papírokat mutattak be, melyeket ellenőrizni kellett. „Ez nem volt egyszerű feladat. Senki sem akart ilyen ügyekkel foglalkozni, csak túl akartak lenni az ügyön.” – mondta Steinacher.
A Nemzetközi Vöröskereszt nem kívánt reagálni a könyv állításaira, mindössze a következő közleményt jelentette meg internetes oldalán: „Már korábban sajnálkozásunkat fejeztük ki amiatt, hogy Eichmann és más náci bűnösök az általunk kiállított dokumentumok segítségével bonyolították le menekülésüket.”
Forrás: The Guardian