Hámánt, Ámálék leszármazottját is, akárcsak a későbbi korok Ámálékjait és Hámánjait, a zsidók iránti engesztelhetetlen gyűlölet vezette, mert ahogy a Megilában, Eszter könyvében olvashatjuk (3:8.), a zsidók „törvényei különböznek minden más nép törvényeitol”. – Oberlander Báruch rabbi írása
A Pársát Záchor (5Mózes 25:17-19.), melyet a Purimot megelőző szombaton olvasunk fel (idén március 11-én), tartalmazza azt a parancsolatot, hogy emlékezzünk, miként cselekedett Ámálék, a zsidó nép legnagyobb ellensége, amikor népünk elindult a Színai hegyhez, hogy megkapja a Tórát. Ámálék alattomos támadásával meg akarta ingatni a zsidó népnek az Örökkévalóba vetett hitét, meg akarta rendíteni a Tóra és a parancsolatok iránti odaadást.
Hámánt, Ámálék leszármazottját, is, akárcsak a késobbi korok Ámálékjait és Hámánjait, a zsidók iránti engesztelhetetlen gyulölet vezette, mert ahogy a Megilában, Eszter könyvében olvashatjuk (3:8.), a zsidók „törvényei különböznek minden más nép törvényeitol”.
A lubavicsi rebbe tanítása szerint „Ámálék” tágabb értelemben mindazokat az akadályokat, nehézségeket jelképezi, amelyeket a zsidóknak le kell küzdeniük, hogy tiszteletben tarthassák a Tórát, lelkesedéssel és örömmel teljesíthessék a parancsolatokat a mindennapi életben. Éppen ezért, a Pársát Záchor arra int bennünket, hogy „Ámálékok” ugyan minden nemzedékben és minden korban támadnak ellenünk, de nem szabad hagynunk, eltántorítsanak bennünket célunktól.
Felmerül a kérdés, vajon miért akarja az Örökkévaló, hogy a zsidóknak ennyi nehézséggel, ennyi megpróbáltatással kelljen megküzdeniük? A válasz egyszeru: minden zsidóban megvan a képesség arra, hogy legyurje az „Ámálékokat”, és minden zsidótól el is várják, hogy ezt a képességét kiaknázza, hogy bebizonyítsa saját magának és másoknak: semmi sem tántoríthatja el a Tóra és a parancsolatok betartásától, lelkesedését semmi sem hutheti le. Amint felismeri valaki, hogy minden nehézség, amivel szembe találja magát, csupán az Örökkévalóba vetett hitének próbatétele, és elhatározza, hogy szembenéz e kihívásokkal, tudatára ébred, hogy semmiféle „Ámálék” nem állhat ellen a zsidó lélekben lakozó isteni eroknek. Kiderül, hogy a leküzdhetetlennek tuno akadályok még nagyobb teljesítményre sarkallnak, hiszen ezek olyan belso eroket hívnak elo, amelyek egyébként tovább szunnyadnának.
Hámánt, Ámálék leszármazottját, is, akárcsak a késobbi korok Ámálékjait és Hámánjait, a zsidók iránti engesztelhetetlen gyulölet vezette, mert ahogy a Megilában, Eszter könyvében olvashatjuk (3:8.), a zsidók „törvényei különböznek minden más nép törvényeitol”.
A lubavicsi rebbe tanítása szerint „Ámálék” tágabb értelemben mindazokat az akadályokat, nehézségeket jelképezi, amelyeket a zsidóknak le kell küzdeniük, hogy tiszteletben tarthassák a Tórát, lelkesedéssel és örömmel teljesíthessék a parancsolatokat a mindennapi életben. Éppen ezért, a Pársát Záchor arra int bennünket, hogy „Ámálékok” ugyan minden nemzedékben és minden korban támadnak ellenünk, de nem szabad hagynunk, eltántorítsanak bennünket célunktól.
Felmerül a kérdés, vajon miért akarja az Örökkévaló, hogy a zsidóknak ennyi nehézséggel, ennyi megpróbáltatással kelljen megküzdeniük? A válasz egyszeru: minden zsidóban megvan a képesség arra, hogy legyurje az „Ámálékokat”, és minden zsidótól el is várják, hogy ezt a képességét kiaknázza, hogy bebizonyítsa saját magának és másoknak: semmi sem tántoríthatja el a Tóra és a parancsolatok betartásától, lelkesedését semmi sem hutheti le. Amint felismeri valaki, hogy minden nehézség, amivel szembe találja magát, csupán az Örökkévalóba vetett hitének próbatétele, és elhatározza, hogy szembenéz e kihívásokkal, tudatára ébred, hogy semmiféle „Ámálék” nem állhat ellen a zsidó lélekben lakozó isteni eroknek. Kiderül, hogy a leküzdhetetlennek tuno akadályok még nagyobb teljesítményre sarkallnak, hiszen ezek olyan belso eroket hívnak elo, amelyek egyébként tovább szunnyadnának.
Jól példázza ezt Mordecháj, aki, mint a Megilában olvashatjuk (uo. 3:2.) „nem hajtott térdet és nem borult le” Hámán elott. Állhatatosságával nem csupán megtörte Hámán hatalmát, hanem elősegítette, hogy az ellenségből barát váljon: „az ország népei közül sokan zsidókká lettek … mert rájuk esett a Mordechájtól való rettegés” (uo. 8:17.; 9:3.).