Jerry Wittenstein fizikus Neil Armstrong űrhajóssal dolgozott együtt a NASA-nál és az Apollo 11 röppályáinak kifejlesztésén munkálkodott. Feleségével most új pályára álltak és egy sikerekben, jelentős munkákban és nagy eredményekben gazdag életutat lezárva alijáztak, vagyis az alabamai Huntsville-ben lévő otthonukból Izraelbe költöztek.
A házaspár több mint húsz éven át volt a Delta légitársaság hűséges utasa. Mivel terveik szerint ez volt utolsó útjuk a Deltával, a személyzet érzékeny búcsút vett tőlük, köszönetet mondtak hűségükért és felolvasták unokáik jókívánságait is.
„Hölgyeim és uraim, szeretném egy pillanatra a figyelmüket kérni!” – kezdte a stewardess. – „Két nagyon különleges személy utazik a repülőgépen. Jóval több mint húsz éve elkötelezettek a Delta légitársaság iránt és azóta utaznak velünk. Szeretnénk köszönetet mondani nekik, hiszen ez az utolsó útjuk a Deltával, ugyanis Izraelbe költöznek… És amellett, hogy köszönetet mondunk – és ezt nem tudom sírás nélkül elmondani [hallhatóan elcsuklik a hangja] – egy nagyon különleges üzenetem van az unokájuktól Mr. és Mrs. Gerald és Caroll Wittenstein részére. Ha soha nem hallottak Wittenstein úrról, nézzenek utána a Google segítségével, meg fognak döbbenni azokon a csodálatos dolgokon, melyeket véghez vitt.”
A stewardess ezt követően köszönetet mondott a Neil Armstronggal is együtt dolgozó űrkutató munkásságáért, felolvasta az unokák sok sikert kívánó rövid üzenetét és egy kis ajándékot is átadtak az idős házaspárnak.
Ki is Gerald „Jerry” Wittenstein?
A NASA fizikusa, akinek nem kevesebb jutott osztályrészül, mint hogy részt vehessen a holdra szállás előkészítésében és az Apollo 11 sikeres útjának megtervezésében és lebonyolításában. Többek között az ő feladata volt, hogy biztosítsa: a jármű valóban oda megy, ahova küldték.
Neil Armstronggal, az első emberrel, aki a Holdra szállt, szoros baráti kapcsolatban volt. Emellett szombattartó, ortodox zsidó, pajesszal, szakállal és természetesen kipával a fején.
Egy interjúban – melyen stílszerűen rakétákkal díszített nyakkendőben látható – azt mesélte, hogy eleinte mindig sapka volt rajta a munkahelyén, de egyszer úgy döntött, hogy elég volt, levette. „A csudába ezzel, gondoltam, a sapka lejött és onnantól kezdve nem aggódtam” – mesélte. Semmi problémát nem okozott a kipája, nem-zsidó munkatársai, különösen, akik maguk is hívők voltak, tisztelték őt vallásosságáért, mondta.
A NASA-hoz egyébként felesége révén került. Felesége testvérének férje a NASA-nál dolgozott és amikor meghallotta, hogy Wittenstein érdeklődik a téma iránt, megszervezett számára egy állásinterjút. „A többi történelem” – mondta nevetve.
Vallásos zsidóként szombatonként nem járt be a NASA-ba, akkor tudott időt szentelni a tóratanulásra.
Ortodox rabbija azt mondta neki, hogy amennyiben szó szerint életbe vágóan fontos az ő jelenléte és szakértelme, akkor természetesen megszegheti a szombatot életmentés miatt, ám, mondja nevetve, erre a könnyítésre soha nem volt szükség.
Nem-zsidó helyettesei kiválóan ellátták helyette szombatonként a feladatokat.
„A ciceszek [mutatja saját ciceszeit] azt a törvényt szimbolizálják, melynek betartását Isten elvárja tőlünk… A mai napig sokat tanulok. Szombatonként nem dolgozom.” – mondta és az interjú későbbi részében elkomolyodva kijelentette: „Nincs ott kint semmi más, csak Isten. Azt hiszem, hogy a Mindenható Isten azért helyezte el azokat a dolgokat ott kint, hogy felkeltse az érdeklődésünket. És ez sikerült is neki az én esetemben és sok más ember esetében is.”