Az Áv hó 9-e este fatális dátum a zsidó történelemben. Ezen a napon pusztult el az első és a második Szentély, majd 70 évvel később ezen a napon esett el Betár városa, Bár Kochbá utolsó végvára. Évszázadokkal később, a spanyol zsidók kiűzetése is ezen a napon történt, valamint több véres pogrom és üldözés volt ezen a napon, mely így valóban nemzedékekre kiható katasztrófa előrevetített árnyéka lett. A gyász előfeltétele a vigasztalásnak, és az újraéledő zsidó nép életrevalóságának, ahogy azt a Talmud bölcsei mondták: “Aki gyászolja Jeruzsálem pusztulását, az megéri és látni fogja újjáépülését.” (Táánit 30.)

Tisá BöÁv gyászünnepe
Augusztus 4-én, hétfő este, és 5-én, kedden, áv 9., az év legszomorúbb napja. Böjt hétfőn 20:14-től kedd 20:58-ig. — Ezen a böjt- és gyásznapon emlékezünk az Első Jeruzsálemi Templom lerombolására (i.e. 586.) és a Második Templom megsemmisülésére (i.sz. 68.). Az Első Templomot a babilóniaiak fosztották ki és égették porig, a Másodikat a rómaiak, az év ugyanazon napján. — A Templomnak, a nép vallási központjának lerombolása nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első, illetve a második zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók száműzetését. A századok során is többször történtek Tisá BöÁvkor tragikus események a zsidó néppel. — Nem eszünk, iszunk, mosakszunk, borotválkozunk, a nők nem festik ki magukat, nem élünk házaséletet, és nem hordunk bőrcipőt. — Nem tanulunk Tórát, mert a tanulás örömöt okoz. — Szabad olvasni Jeremiás siralmait, Jób könyvét, Jeremiás köny­vének részleteit és a Talmudból a Templom lerombolásával vagy a gyász törvényeivel foglalkozó részeket. — Nem megyünk dolgozni legalább es­té­től délig. — Délig alacsony (3 tefáchnál, azaz 24 cm-nél alacsonyabb) zsámolyon ülünk, mint a gyászolók a sivá hetében. —

A gyásznap estjének imarendje

Augusztus 4-én, hétfő este hétköznapi esti ima. — Halkan imádkozunk. — Az Ámidá után az előimádkozó Teljes kádist mond. — Ezt követően Jeremiás siralmait, a Mögilát É­chát olvassuk gyászos dallammal. — Échát követően a Ki­notból, Siralmas énekekből olvasunk, majd Vö­á­tá kádossal („Te, aki…”) folytatjuk. — Az előimádkozó ezután elmondja a Teljes kádist, de kihagyja belőle a Titkábél („Fogadtassék…”) bekezdését. [Egészen másnap délutánig nem mondja az előimádkozó ezt a bekezdést a Kádisban.] — Álénu – (Záróima ). — A nap gyászos jellegét azzal is kimutatjuk, hogy levesszük a Tóra-szekrény függönyét (párochet). — Van, ahol kioltják a fényeket, és kézben tartott gyertyák fénye mellett mondják az imákat. — Jeremiás siralmai és válogatások a Siralmas énekekből  —

A gyásznap reggelének imarendje

Augusztus 5-én, kedden a szükséges kézmosásoknál csak az ujjaink végét mossuk meg. — A reggeli áldásokból chá­szid szokás szerint elmarad a seászá li kol corki („ aki minden szükségletemről gondoskodik!” ) áldás, hiszen nem hordhatunk bőrcipőt. — A tálitot és a tfilint nem vesszük fel reggel, csak a Minchá délutáni imánál, mert ezek díszek. — A Báruch seámárnál („Áldott, kinek…” ) és a Smá végén  még a tálit kátán cicitjét sem csókoljuk meg. — Szokásos hétköznapi Ámidá, de az ismétlésénél az előimádkozó elmondja az Ánénu („Válaszolj…” ) betoldást. — Az Ámidá ismétlésében elmarad a papi áldás. — Nem mondunk Táchánunt. — Tóra-olvasáshoz három embert hívnak fel, a harmadik a Máftir. — Gyászimákat, kinotot mondunk alacsony zsámolyon ülve. — Ásré, Uvá löCion, de az Uvá lö­Ci­on­ból kihagyjuk a Vö­á­ni zot briti… („Én ezt a szövetséget…” ) kezdetű mondatot. — Álénu (Zá­ró­ima ). — Gyászolók kádisa. — A Napi zsoltár  és a Kávé („Reménykedj…” ) elmarad a reggeli imánál. — Böjtnapon csak akkor lehet a Tórából a böjttel kapcsolatos részt felolvasni, illetve az előimádkozó csak akkor mondhatja el az Ánénu betoldást, ha a jelenlévő közösségből legalább hárman böjtölnek. —

A gyásznap délutánjának imarendje

A zsinagógában visszahelyezzük a párochetet. — Felrakjuk a tálitot és a tfilint. — Smá. — Napi zsoltár. — Kávé („Reménykedj…”) – ahol szokás egész évben a reggeli imában ezt mondani. — Korbánot (Szen­tély-beli szertartások ). — Ásré („Boldogok…” ) — Az előimádkozó Fél kádist mond, majd Tóra-olvasás. Három embert hívnak fel a Tórához, a harmadik a Máftir. — Ámidá (Ti­zennyolc áldás.) a Náchém („…vi­gasz­tald…”.) betoldással, és aki böjtöl elmondja az Ánénu („Válaszolj…”) betoldást is. — Az Ámidá ismétlésében az előimádkozó elmondja az Ánénu („Válaszolj…” .) áldást, a Náchém („…vigasztald…”) betoldást, és a papi áldást. — Askenáz közösségekben Szim sálomot („Hozz békét…” ) mondunk. — Álénu (Záróima ).

A böjt vége

A böjt kimenetelekor, 20:58 után pótoljuk a reggeli kézmosást. — Kidus lö­vá­ná ha a Hold tisztán látható az égbolton. — Ha a Hold nem látható, augusztus 10-én hajnalig még lehet mondani (lásd még október 4.). — Ugyan Tisá BöÁv böjtje estig tart, de utána sem eszünk húst, nem iszunk bort, és nem ünneplünk másnap délig. Ennek az az oka, hogy a Templom egész éjszaka és másnap, áv 10-én is égett. —