Ahol az élő zsidóság részévé válhatsz

Eklektikus légkör, misztikus hangulat és gyönyörű tájak. Hagyd, hogy áthasson a hely varázsa! A Pesti Jesiva hallgatói csoportja júliusban a jesivaképzés keretében a Szentföldre látogatott.

A rabbinövendékek az akkói lovasfogadóban is jártak, továbbá látogatóban voltak Yonah Metzger főrabbinál Jeruzsálemben.

Nézhet az ember fotókat, filmeket, ol­vashat cikkeket, leírásokat, Izrael szép­ségét azonban csak akkor értheti meg, ha eltölt akár csak egy napot Jeruzsá­lemben. Nekünk alkalmunk nyílt bele­kóstolni Jeruzsálem életébe. Egy hé­tig részesei lehettünk a város nyüzsgő mindennapjainak. Jeruzsálemet nem csupán azért emelném ki a többi izra­eli város közül, mert a legősibb és ta­lán a legszebb. Akkó eklektikus légköre, Zfát és Miron világtól elszigetelt, misz­tikus hangulata, vagy éppen a Golán-fennsík gyönyörű tájai után ugyancsak fantasztikus élményekkel gazdagod­tunk, melyekről sokáig mesélhetnénk mindannyian. Nekem, de azt hiszem ál­líthatom, hogy kis csoportunk minden tagjának ugyanúgy egy fontos pluszt is jelentett Jeruzsálem. Csak ott válhat az ember részévé az Izraelben élő zsi­dóságnak. Amikor az ember eltölt egy kis időt a Siratófalnál, részt vesz egy minjenben, betűz egy kis levelet a Fal több ezer éves köveinek egy résébe, vagy csak egyszerűen leül egy székre, hallgatja a chászidok könyörgő imáját és hagyja, hogy áthassa a hely varázsa, szentsége – akkor érzi át igazán, hogy bár turistaként van ott, nem idegen he­lyen jár és bármennyire furcsa is, nem idegenek között van. Ez természetesen nem csak a Kötélnél tudatosulhat az emberben. Ugyanígy éreztem az Óvá­ros hangos jesivái és öreg, olykor ro­mos, mégis élettel teli zsinagógái láttán, vagy a Meá Seárim kis sikátorainak be­járása után, amikor az ember úgy érzi, Kelet-Európa stetljei csupán elköltöztek és más díszletek között léteznek tovább.

Sőt, egyszerűen a piacon eltöltött és átalkudozott fél óra után úgy gondoltuk: része­ivé váltunk az iz­raeli zsidóságnak, ha csak erre a két hétre is.

Külön érdekes volt, hogy ebben az időszakban, a gázai kivonulás előtt utaztuk kör­be az országot. Sok helyen a feszültség kézzelfogható volt, míg másutt teljes nyugalom ural­kodott. Az ellentét a kocsijukra, ruhá­jukra narancssárga, illetve kék szalagot tűzök között (ellenzők és ki­vonulás pártiak) olykor szinte ta­pintható volt. Másfelöl, miu­tán hazajöttünk és megkérdez­ték, milyen han­gulat uralkodik ezekben a na­pokban Izrael lakói közt, csak egy nagy csa­ládhoz tudtam hasonlítani, ami a nézeteltérések ellenére harmóniával és reményekkel teli. Mert bár a politika nem mondható egységesnek, Izrael népe egy célért küzd – a békéért. A híradások és újságok szörnyű konflik­tusokról számot adó képsorai után csak ott, a helyszínen tapasztalhattuk, hogy milyen hamis minden ilyen tudósítás, mennyire nem adja át a valós hangu­latot.

Jeruzsálemet elhagyva sem szűkölkö­dött az út izgalmakban és élményekben. Nekem jó emlék maradt a Golán egyik völgyében végigjárt 6 órás gyalogtú­ra is, ahol ugyan mindenünk elázott és az út nagy részét szomjasán és éhesen lépkedve (és úszva) tettük meg, még­is utólag visszagondolva fantasztikus tájakon jártunk. Érdekes élmény volt ezen kívül a Tel Aviv-hoz közeli Kfár Chábád, a lubavicsi chászidok kis falu­ja. A főként mezőgazdasággal foglalkozó faluban minden megtalálható, amire szükség van. Sőt, a lubavicsi rebbe new york-i házának pontos mását is felépítet­ték a falu lelkes chászidjai, sajátos atmoszférát kölcsönözve ezáltal az izraeli tele­pülésnek.

Egyaránt részünk volt vallásos és vi­lági élményben, elmélyült tanulásban és szórakozásban, kirándultunk csodálatos tájakon, és még pihentünk is. Még ha nem is túl sokat. De talán ezt egyikünk sem bánta.