Legyen-e hivatalosan a zsidó kisebbség nemzeti kisebbségé nyilvánítva? Rabbinikus állásfoglalás.
Oberlander Báruch rabbi, Közép-kelet Európai Rabbik Tanácsa elnöke
Köves Slomó rabbi, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség
Az ügy kapcsán többen az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez fordultak álláspont kinyilvánításért és a Közép-kelet Európai Rabbik Tanácsának külön felkérésére a háláchá, a zsidó jog álláspontját az alábbi tanulmányunkban foglaljuk össze. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ebben az írásban csak rabbinikus szemszögből vizsgáljuk a kérdést, nem vizsgáljuk a dolog politikai oldalait, mint például a kisebbségi önkormányzat jelenlegi rendszerének hátrányait és hiányosságait.
Nem lenne magyar a magyar zsidóság?
Mindenek előtt érdemes leszögezni a tényt, hogy a magyar zsidóság mindenképpen a magyar társadalom része. A magyar kultúra, irodalom és művészet telítve van a zsidó művészek, írók gondolkodók gazdag alkotásaival. A magyar zsidóság évszázadok óta szerves része a magyarságnak – a most kialakult vita nyilvánvalóan nem erről szól, nem ezt kérdőjelezi meg. AZsidó Kisebbség Népi Kezdeményezés szervezőit sem lenne helyes azzal vádolni, mintha ezt a tényt akarnák kétségbe vonni. A vita inkább arról szól, hogy legyen-e nemzeti kissebséggé is nyilvánítva a magyar zsidóság.
Nem csak vallás, nem csak nemzetiség vagy származás
A nemzeti kissebség kezdeményezése kapcsán felmerülő kérdés egyik sarkalatos vita pontja a zsidóság, mint fogalom definíciója. Mit jelent zsidónak lenni? Illetve, ki számít zsidónak?
A kérdés kapcsán elhangzott két véglet közül – miszerint a zsidóság csak vallás, illetve a másik oldalon, hogy a zsidóság lehet csak nemzetiség is – egyik sem állja meg teljességgel a helyét. Ugyanis a zsidóság nem definiálható teljeséggel se a vallás se a nemzetiség definíciójával.
A vallás fogalmának hagyományos értelme nem definiálja teljes pontossággal a zsidóságot, ugyanis a háláchá, a zsidó jog szerint [1] az is teljeséggel zsidónak számít, aki nem tartja magát vallásosnak és még csak a zsidó kultúrához sem kötődik.
Ez a meghatározás olyannyira mérvadó a zsidó jogban, hogy az, aki zsidó anyától született (vagy szabályosan betért), akkor is zsidónak számít, ha a Tóra minden szabályát megszegte, sőt még akkor is, ha kitért a zsidó vallásból. A kitért zsidónak és leszármazottjai „a világ végéig” [2] teljes mértékben megtartják a zsidóságukat, ezért például nem is kell betérniük a zsidó vallásba, ha visszatérnek ősei hitéhez, közösségükhez [3] . Ahogyan azt a Talmud mondja [4] : „Annak ellenére, hogy vétkezett még mindig zsidó marad”. A vallás általános fogalma szerint viszont nyilvánvalóan csak az tartozik az egyes vallási csoporthoz, aki vallásosnak tekinti magát.
Nem is csupán nemzetiség, hiszen a világ zsidóságát nem közös nyelv vagy kultúra tartja össze. Nem is csupán származás, hiszen a zsidósághoz, a gijur (betérés), a zsidó vallás felvétele által csatlakozni lehet, és ezek után a betért személy illetve annak leszármazottai ugyanolyan zsidónak számítanak, mint a született zsidók [5] . Egy származáshoz viszont nyilván nem lehet csatlakozni, csak beleszületni.
A fentiek alapján egyértelműen kiderül, hogy a zsidó nép, vallás, nemzet és származás speciális keveréke.
A zsidóság szülőatyja a Biblia
A zsidó nép – a héber törzsek egyiptomi kivonulása után – a Sinai hegyi isteni kinyilatkoztatás [6]által jött létre. Ez a kinyilatkoztatás a zsidó vallás alapköve. A zsidó nép és a zsidó vallás tehát egyszerre született meg. „És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép!” – írja a Biblia a Sinai kinyilatkoztatás kapcsán [7] . És így ennél fogva a zsidóság nép identitását lehetetlen elválasztani a zsidó vallástól. Szöádjá Gáon, a híres középkori zsidó gondolkodó szavaival élve: „…mivel a mi népünk, Izrael fiai [népe], kizárólag a Tórája [törvényei] által létező nép” [8] .
Még jobban kitűnik ez a zsidóság diaszpórába kerülése után, mikor is a zsidóság a világ minden pontjára elkerült, és évezredeken keresztül a más-más kulturális közegben élő, különböző nyelvű zsidókat egyértelműen csak a vallás mentette meg az asszimilációtól, és csak a vallás tartotta össze. Más szóval a különböző országokban élő zsidóság kulturális kötődését a közös vallás adta meg, ez képezte identitásának alapját.
Évezredeken keresztül fel sem merült, hogy a zsidóság fogalmának e két oldalát külön válasszák. Az emancipáció és az ez által megindult asszimiláció volt az, ami a zsidóság nemzeti mivoltát először meg kívánta kérdőjelezni [9] , majd később (az asszimiláció egy későbbi fázisában) a zsidóság vallási alapjait kívánták elvenni.
Tartósan a vallás által létezhet a zsidóság
A fentiek alapján álláspontunk az, hogy a zsidóság alapjait és gerincét mindenképp a vallás adja meg. Tartósan nem létezhet zsidóság a vallás megtartó törzse nélkül. Ezzel együtt természetesen támogatni való minden olyan kezdeményezés, amely az asszimilálódott magyar zsidóságot valamilyen szinten visszavezeti gyökereihez, legyen az akár nem feltétlenül vallási, hanem kulturális szerveződés. Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a zsidó kultúra is elválaszthatatlanul kötődik a valláshoz, és így végső soron annak szálai is oda vezetnek.
Mivel a fent említett kezdeményezés úgy tűnik egyre inkább abba az irányba mozdul, hogy identitását a nem-vallásosságban definiálja, úgy gondoljuk ennek üzenete távolról sem pozitív, és így fenntartásaink vannak e kezdeményezés támogatását illetően.
A magyar zsidóságnak nem lehet egyetlen képviselője
Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a zsidóság hagyományosan nem egyszínű, sok fajta vélemény és álláspont létezik. Bölcseink mondásával élve [10] : „Ahogyan ábrázatuk, úgy véleményük sem egyforma”. A zsidóságon belül mindig is léteztek különféle irányzatok, és így annak mesterséges centralizálása, illetve az egyik irányzatnak a másik fölé emelése nem csak a pluralizmus elvével, hanem a zsidóság saját definíciójával sem egyeztethető össze. A demokráciában mindenkinek joga van szabadon gondolkodni, és identitását a maga belátása szerint megélni.
Tény az, hogy ma Magyarországon egyetlen zsidó szervezet sem képviseli a százezres zsidóságot, legfeljebb annak elenyésző töredékét. A legtöbb magyar zsidó nem definiálja magát sem zsidó vallásúnak, sem pedig zsidó nemzetiségűnek. Más kérdés, hogy minden zsidó szervezet feladata minél több zsidót megszólaltatni, és gyökereihez visszavezetni.
A sokszínűséget szolgáló kezdeményezés áldásos
A világon létező zsidó közösségek virágzását a sokszínűség és a különbféle alternatívák közötti választási lehetőség adja meg. Itt az ideje, hogy Magyarországon is teret kaphasson a pluralizmus elve a zsidó közösségeken belül. Minden, ennek a célnak az elérése érdekében létrehívott kezdeményezés gyümölcsöző lehet.
Annak ellenére, hogy ennek a szerveződésnek a jelenleg kommunikált üzenetével a fenti okok miatt nem értünk egyet, ha ez mégis néhány zsidót közelebb hoz a hagyományokhoz, akkor ez áldásos kezdeményezés lehet.
Összefoglalva:
A magyar zsidóság – magyar.
A zsidóság nem csak vallás, nem csak nemzet vagy származás. Hiszen az is zsidó, aki nem vallásos és még csak a zsidó kultúrához sem kötődik, és egy nem zsidó is a zsidóság részévé válhat.
A zsidóság a vallás által született, és leginkább az adhat neki tartós tartalmat.
Nem szerencsés egy olyan szerveződés, amely a nem-vallásossággal definiálja önmagát,
de minden olyan kezdeményezés áldásos lehet, amely erősíti az asszimilálódott magyar zsidóság, zsidó identitását, a kultúrához, valláshoz való kötődését.
Egy szervezet sem hiteles képviselője az egész magyar zsidóságnak, hiszen a legtöbb magyar zsidó nem vallja magát sem zsidó vallásúnak sem zsidó nemzetiségűnek.
[1] Ezt az alapvető törvényt a Talmud (Kidusin 68b.) a Biblia szövegéből (5Mózes 7:3–4.) vezeti le. Erről részletesebben lásd még: Oberlander Báruch – Köves Slomó, Torzított hitelesség, in: História, XXVI. évfolyam 5. szám 33. l.
[2] Természetesen csak akkor, ha a származás anyai ágon nem szakad meg. Lásd História uo.
[3] Épp ellenkezőleg: kötelességünk még inkább szeretettel fordulni felé, és a jó útra terelni őt és gyermekeit. Forrás: A Sulchán áruch szerzője Bét Joszéf könyvében (Jore déá, Bedek hábájit 268. fej. vége). Lásd bővebben História uo.
[4] Talmud, Szánhedrin 44a.
[5] 2Mózes 23:12.; 3Mózes 16:29.; Talmud, Krétut 9a.; Sulchán áruch, Jore déá 268. fej.
[6] 2Mózes 20.
[7] Uo. 19:6.
[8] Száádjá Gáon (X. sz., Babilónia), Hittételek és vélemények, 3:7.
[9] Olyannyira, hogy a korabeli kongresszusi (neológ) asszimiláns párti vonulatában előszeretettel használták a „Mózes-hitű magyar” definíciót a magyar zsidóságra, és sokan még a határon túli zsidósággal való kapcsolattartást is megkérdőjelezték mondván, hogy azok más nemzetiségűek. Lásd még Zoltai Gusztáv írása: Nem vagyunk „Mózes-hitű magyarok”!, in: Egység, 1995. március, 5. l.
[10] Talmud, Bráchot 58a.; Midrás, Bámidbár rábá 21:2.