A zsidók és az árvíz

A magyar zsidóság történelmében régi hagyományai vannak az árvízvédelemben való részvételnek. Az öntudatos zsidó identitásnak mindig is meghatározó jellegzetessé-ge volt, hogy figyel a tágabb környezetére, a nagyobb közösségre is, és kiveszi részét a segítségnyújtásból, ha katasztrófahelyzet áll elő. Így volt ez már a 19. század elején is, feljegyzések szerint az 1838-as nagy dunai árvíz napjaiban az óbudai zsidók vallásra való tekintet nélkül, felebaráti szeretetből segítettek szenvedő polgártársaikon. 

„Óbudán többek közt megkülönböztették magukat többen az izraeliták közt nemeslelkű viselettel. Különösen a község elöljárósága ezen veszedelmes napokban igazán felebaráti módon iparkodott szenvedő polgártársai ínségén és nyomorúságán valláskülönbség nélkül a rendelkezésre bízott szerekkel segíteni, az, amit Boskovitz Márk bíró részint okos tanácsadásai, részint gyors közvetlen segedelme által tett, különösen érdemel emlí-tést. Se szünet, se nyugvás nem volt addig, míg gyámoltalan embertársaik veszedelem-ben forogtak. Az isteni gondviselésnek és nagylelkü férfiaknak köszönhetni, hogy ezen szerencsétlenségben egy emberélet sem veszett el.” (Komoróczy Géza gyűjtése)

Az 1838-as árvízre emlékeztetve 1030 centiméteres vízszintet jelez a tábla, amely előbb az óbudai zsinagóga falán, később a Zsidó Múzeumban volt látható
 

E régi hagyományok nyomán szép példáját adva az összefogásnak, a katasztrófahelyzet-re való reagálásképpen megalakult a Tett és Védelem Alapítvány Havária csoportja a Facebook közösségi oldalon, azzal a céllal, hogy az árvízi védekezésben nyújtson aktív segítséget. A Honvédelmi Minisztérium és a katasztrófavédelem vezetőivel egyeztetve a Tábori Rabbinátussal együttműködésben felajánlott és megszervezett önkéntes árvízi segítségnyújtás keretében a csoport készenlétben állt az árvíz napjaiban arra, hogy ön-kénteseket küldjön a leginkább szükséges helyekre. Ezzel egy időben megszervezte az önkéntesek ellátásának és szállításának feltételeit.  Az Alapítvány a katasztrófavédelem kérésének megfelelően 20 embert toborzott, akik számára több alkalommal is gyülekezőt hirdetett, ám bevetésükre végül a tetőzés vártnál gyorsabb levonulása miatt már nem került sor. „Jobban örültünk volna, ha mehettünk volna a gátra, de természetesen na-gyobb öröm, hogy végül nagyobb katasztrófa nélkül vonult el az ár.” mondta az egyik önkéntes.

Hatalmas vészhelyzet után lélegezhetünk fel: a víz most is, mint 1838-ban is veszélyez-tette az óbudai zsinagógát, ám nem pusztán emiatt, hanem a lakossággal érzett szolidari-tás okán is folyamatos készenlétben álltak a Tett és Védelem Alapítvány önkénte-sei. Habár a Havaria csoport a mostani árvíz miatt jött létre, ők a veszély elmúltával is készenlétben maradnak, hogy bármikor segíthessenek olyan vészhelyzetek esetén, ami-lyenek reményeink szerint sosem következnek be.