A hanukai makkabeusok tiszteletére írásunkban azt tekintjük át, mikor volt az ideje az „ölésnek”, az önvédelemnek a zsidó történelem hosszú évszazadai során? Mikor érezték úgy – az amúgy békeszerető zsidók –, hogy eljött az ideje annak, hogy sorsukat saját kezükbe vegyék?
Salamon király, minden ember legbölcsebbike, azt mondta: „Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak… Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.” (Prédikátor 3:3., 8.).
Bibliai önvédelem
Vannak helyzetek, amikor az embernek vissza kell ütnie, sőt először kell ütnie, és meg kell védenie magát. Maga a Tánách is erre szólít fel több helyen, és bölcseink is azt mondják: „Ha valaki meg akar ölni, kelj fel, és öld meg őt előbb.” A zsidó önvédelem és végsőkig kitartó hősiesség nyilvánul meg Hanuka történetében, és ez a kitartás él tovább egészen napjainkig, hiszen népünk történelmének nem volt olyan szakasza, amikor a zsidók ne szorultak volna Izraelen kívül védelemre ellenségeikkel szemben, és olyankor többnyire csak saját magukra számíthattak.
Eszter könyvében olvassuk:
…megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, elpusztíthassák, megölhessék és elveszejthessék a népek és tartományok velük szemben ellenséges erőit, gyermekeiket és asszonyaikat, és hogy vagyonukat elzsákmányolják. (Eszter 8:11.)
És a zsidók nem is tétlenkedtek, éltek a király által nekik adott jogokkal, így amikor ellenük támadtak a gyűlölettől elvakult szomszédaik:
Összegyűltek a zsidók városaikban, Achasvéros király valamennyi tartományában, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki nem tudott nekik ellenállni, mert rettegés fogta el tőlük az egész lakosságot… A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek és kiálltak életükért, nyugalmat leltek ellenségeiktől. Megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket. (Eszter 9:2.,16.)
Gamla védelmezői
A Mecádát (Maszadát) védő hősök története közismert, kevesen hallottak azonban Gámláról, a hanukai történet Hasmóneusainak egyik leszármazottja által kétezer évvel ezelőtt alapított városról a Golán-fennsíkon. A vallásos zsidók lakta várost (olajprések, a hozzájuk kapcsolódó mikvék és a világ egyik legrégebbi, fennmaradt zsinagógája tanúskodnak erről) a kor szokása szerint a hegyoldalba építették, az egyik ház teteje szolgált a másik teraszaként – ez a tény nagyban segítette a zsidó harcosokat a rómaiak elleni küzdelemben. A városba, melynek lakosai kezdetben a rómaiakhoz lojális királyt támogatták, egyre több zsidó menekült költözött be, akik meggyőzték a helyieket az ellenállás és földjük védelmének fontosságáról. Bár az első roham során a Gámlát védő zsidók kerekedtek felül – a teraszosan épített házak teteje beszakadt a nehéz katonai egységek alatt –, végül mégsem tudtak ellenállni a túlerőnek. Ahogy a Mecádán, a lakosok mintegy fele itt is tömeges öngyilkosságot követett el, a többiek – két asszony kivételével – a római katonák áldozataivá váltak. Gámlá romjait ma egy nemzeti park területén csodálhatjuk meg.
Ugorjunk egy nagyot az időben, a több ezer éve történt eseményektől egészen a huszadik századig. A két korszak között ugyanis a zsidók elnyomva, jogfosztottan éltek a világ legnagyobb részén, olyannyira, hogy önmaguk szervezett védelmére többnyire – ritka esetektől eltekintve – gondolniuk sem lehetett. A huszadik századra azonban megváltozott a történelmi helyzet, és bár gyűlölőink milliókat pusztítottak el, érdemes megőrizni azon hősök emlékét is, akik felálltak az emberi gonoszsággal szemben, és életük kockáztatásával vagy feláldozásával megmentették vagy megpróbálták megmenteni zsidó testvéreiket.
Partizánok a világháborúban
A zsidó partizánok a második világháborúban harcoltak a zsidó ellenállási mozgalomban a náci Németország és kollaboránsaik ellen, Európa-szerte. Többé-kevésbé szervezett, nem-reguláris katonai egységek voltak ezek, melyek tagjai politikai ideológiától és végletes elszántságtól fűtve harcoltak a nácik és támogatóik ellen.
A partizán csoportok legaktívabbak Kelet-Európában voltak, de voltak csapataik például Franciaországban és Belgiumban is. A partizánok kisebb-nagyobb csoportokat képeztek, tagjaik között nemcsak férfiak, hanem nők és gyerekek is harcoltak, illetve teljesítettek szolgálatot, soraik között koncentrációs táborokból vagy gettókból szökött, illetve még idejében elmenekült zsidók voltak. Számukat húsz- és harmincezer közé tehetjük. Céljaik eléréséhez hatalmas akaraterőre és nem kevesebb szerencsére volt szükségük, az éhséggel és az időjárással dacolva, fegyverek vagy megfelelő öltözék hiányában kellett végrehajtaniuk életveszélyes küldetéseiket. Csoportjaikban orvos nem volt, ha valaki megbetegedett vagy megsérült, maguk ápolták, így nagyon sokan odavesztek a szakértelem hiánya miatt. A lengyel és a litván zsidó partizán csoportok számítottak a legaktívabbaknak és a legnagyobb létszámúaknak. A Szovjetunió-beli zsidó partizán alakulatok sok helyen csatlakoztak a helyi ellenálláshoz.
A valódi palesztin önvédelem
Palesztinában, vagyis az államalapítás előtti Izraelben több zsidó önvédelmi szervezet működött. Az Ottomán uralom alatt kisebb, helyi jellegű önvédelmi szerveződések jöttek csak létre. A második alija (1904–14) idejében működött a fénykorában is maximum százfős tagságot számláló Bár-Giora nevű szervezet, mely nevét a rómaiak ellen az első században zajlott felkelésben hősiesen küzdő Simon Bár-Gioráról kapta. A szervezet célja zsidó települések alapítása és az arab támadóktól való védelme volt; mottójukat az oroszországi zsidóellenes pogromokban a védelmet biztosító zsidó egységektől kölcsönözték: Tűzben és vérben esett el Jehuda, vérben és tűzben emelkedik fel Jehuda. A szervezet 1909-ben beolvadt az újonnan alakított Hásomerbe („az őrző”), mely az első kísérlet volt arra, hogy egész Palesztinára kiterjedő védelmi célokat teljesítsenek be általa. A Hásomer tagjai – akik között sok volt az orosz bevándorló – fegyverrel, lovon jártak, és a szervezet szigorú szabályzatát követték. A Hásomer – néhány más, kisebb alakulattal együtt – 1920-ban beleolvadt a még szélesebb célokat maga elé tűző Hágánába, mely már az Izraeli Védelmi Erők közvetlen elődje volt. A britek ugyan nem ismerték el hivatalosan, de összedolgoztak a Hágáná katonáival, akiknek a parancsa csupán az önvédelemre terjedt ki, megelőző csapásokat nem mérhettek potenciális támadóikra. A Hágáná időnként több tízezer embert foglalt magába, az ő fegyverrel való ellátásukhoz már komoly szervezésre volt szükség. Közben egyéb szervezetek is alakultak: a Pálmách és a radikálisabb módszereket alkalmazó Ecel és Lehi. E többé-kevésbé hivatalos szervezetek tagjai a harcokban olyan katonai gyakorlatra tettek szert, mely az 1948-as függetlenségi háborúban igazán hasznukra vált.
Védelmi erőktől az önvédelemig
Vessünk egy pillantást napjainkra. A zsidó állam védelmét a Hágánából és néhány egyéb szervezetből létrejött Izraeli Védelmi Erők látja el. Az Izraelen kívüli zsidó közösségeknek azonban sok helyen saját erőből kell megoldaniuk a védelmüket a rendszeres, antiszemita indíttatású támadások ellen. A legveszélyeztetettebb ebből a szempontból a nagyjából félmilliós franciaországi zsidó közösség. 1980-ban, a rue Copernicen álló zsinagóga elleni bombatámadás után alapították meg a non-profitként működő, nagyjából kétezer önkéntest foglalkoztató Service de Protection de la Communauté Juive (SPCJ) nevű szervezetet. Tagjai évi több száz, zsidók elleni támadást regisztrálnak, melyek közül a legsúlyosabbak a gyilkosság és a fizikai bántalmazás, az enyhébbek szóbeli sértések. Ezek elkövetői a legtöbb esetben muszlim szélsőségesek. A SPCJ speciálisan képzett önkéntesei zsinagógákat, közösségi házakat, zsidó szervezeteket és zsidó összejöveteleket őriznek és önvédelmi oktatást is biztosítanak a franciaországi zsidó közösség tagjai számára annak érdekében, hogy szükség esetén a lehető felkészültebben fogadhassanak egy támadást.
Az Egyesült Államokban is számos kisebb-nagyobb zsidó önvédelmi csoport működik, melyek tagjai általában önkéntes alapon védelmezik saját közösségüket, illetve annak rendezvényeit. Érdemes megemlítenünk itt a Jewish Defense League nevű, Meir Kahane rabbi által a megszaporodó antiszemita támadásokra adott válaszként 1968-ban alapított, jelenleg többnyire inaktív szervezetről. A JDL kimondott célja a zsidó közösségek hatékony védelme. E cél teljesítéséhez azonban semmiféle eszköztől, ide értve a gyilkosságot is, sem riadnak vissza, és emiatt sokan elítélik, vagy egyenesen terrorszervezetnek tartják a csoportosulást.
Ejtsünk még szót az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában működő, Shomrim (a.m. őrzők) nevű, elsősorban háredi negyedekben működő zsidó szervezetről. Ennek tagjai fegyvertelen önkéntesek, akiknek a hatásköre addig terjed, hogy az elkövetőt megkeressék, és szükség esetén értesítsék a rendőrséget, azután átadják nekik az elfogott elkövetőt. A Shomrim első egységeit az 1970-es években hozták létre Brooklyn egyes, zsidók által sűrűn lakott részein, majd később más, hárediek által benépesített városnegyedekben is megalakultak az egységeik, és Londonba is megérkeztek.
Végezetül pedig idézzük Dávid király szavait a Zsoltárok könyvéből (121:5-8.):
Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett…
Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet mostantól mindörökké.
|
Önvédelemből fegyverkeznek a zsidók Amerikában
Egy fegyveres önvédelmet oktató pennsylvaniai cég hatalmas érdeklődésről számolt be kurzusaik iránt a pittsburghi Élet Fája zsinagógát ért terrortámadás után. A Scrantonban működő Cherev Gidon (Gedeon kardja) nevet viselő, izraeli tulajdonban álló vállalkozást több száz érdeklődő kereste fel a múlt héten, 99%-ban zsidók. „Az a helyzet, hogy háborúban állunk. Azt akarjuk, hogy minden amerikai zsidó fegyvert hordjon magánál” – mondta a védelmi akadémia vezetője, Yonatan Stern, az izraeli hadsereg egykori tisztje. A merénylet után egyébként Trump elnök is a zsinagóga fegyveres védelmét hiányolta. Stern a Hevron mellett fekvő Kiriját Árbában nőtt fel, és a szigorúan vallásos katonákból álló Necách Jehuda egységnél szolgált. 12 évvel ezelőtt az Egyesült Államokba költözött és hat éve alapította meg cégét, ahol civilek és az amerikai fegyveres erők tagjai tanulják az izraeli harcmodort. Stern elmondta, hogy a Kiriját Árbá környékén történt arab terrortámadások motiválták a vállalkozás elindítására. „Nagyon sok fegyveres összetűzésben vettem részt. Sok mindent láttam. Megsebesült, valamint végzetes lövést kapott embereket is. Ez késztetett arra, hogy másoknak is megtanítsam az önvédelem e módját, mert nem akarok többet áldozatokat látni” – mondta Stern. „Az amerikai zsidóknak észre kell venniük a figyelmeztető jeleket” – tette hozzá, a pittsburghi merényletre utalva. „Évek óta mondjuk az amerikai zsidóknak, hogy szerezzenek be önvédelmi fegyvert, és sajátítsák el az önvédelem alapjait, hogy képesek legyenek megvédeni magukat és közösségeiket az erőszakos antiszemita támadásoktól. Sokan hallgattak ránk és sokan inkább a homokba dugták a fejüket. A jóslatunk sajnos bevált, ráadásul éppen itt, Pennsylvania államban. Túl sokan fizettek túl nagy árat” – közölte Stern. Forrás: Arutz7 |
Dénes Anna írása
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 112. szám – 2018. november 1.