A zsidóság a könyv népe. A szélesebb értelemben vett tóratanulás (tóra a.m. tanítás, általánosságban minden szent szövegre vonatkozik), a szent szövegek tanulmányozása megszentelt cselekedet, mely által az ember a lehető legmélyebb szinten kapcsolódik Istenhez. A több tízezer szent szöveg közül tíz kiemelten fontos szerepel a chabad.org összeállításában.

1. Mózes öt könyve

A zsidóság alapvetése. A zsidó nép gondosan őrzi ezt a több mint háromezer évvel ezelőtt leírt szöveget. Tekercs formában Tóra névvel illetik, könyvként pedig az ötöt jelentő chámes szóból képezve chumásnak nevezik. A könyveket Isten diktálta le Mózesnek. A zsidók számára a Tóra minden egyes betűje és kifejezése az Istentől eredő kommunikáció jelentéssel és jelentőséggel bíró része. A Tóra 613 micvát, vagyis isteni parancsolatot tartalmaz, melyek a világon mindenhol meghatározzák a zsidó életet.

2. Zsoltárok

Mózes öt könyvét a 19 prófétai könyv (Neviim) és irat (Ktuvim) követi. Ezt a három gyűjteményt nevezzük együttesen Tánáchnak. A Tánách minden könyve az isteni bölcsesség kinyilatkoztatása. A Dávid király által írt Zsoltárok könyve rendkívül közel áll a zsidók szívéhez. 150 fejezete mély hitről, az Isten iránti vágyakozásról és a zsidó lét feletti örömről tanúskodik. A harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek (1789-1866) egyszer azt mondta, hogy ha ismernénk a zsoltárok valódi erejét, egész nap azokat olvasnánk.

3. Megila (Eszter könyve)

Ez az egyik utolsó könyv, mely bekerült a Tánáchba. Egyszerűen megilaként, vagyis tekercsként ismerik. A bibliai kánonban szereplő öt megila közül ez az egyetlen, melyet kézzel írott pergamentekercsből kell felolvasni. Eszter könyve a purimi történetet meséli el, melyben Eszter, a perzsa király zsidó felesége közbenjárásával a zsidók megmenekültek a pusztulástól. A megilát purim ünnepén kétszer olvassák fel, este és reggel.

4. Misna

Mózes a Szináj-hegyen az írott tóra mellett átvette a szóbeli Tant is, mely a tóra szűkszavú nyelvezetét értelmezi, magyarázza. A második Szentély pusztulása utáni időszakban szükségessé vált a szerteágazó szóbeli hagyomány rögzítése, és rabbi Jehuda Hánászi volt az, aki az addig kizárólag szóban útján terjesztett szöveget írásban rögzítette. Ez a Misna (a.m. ismétlés). A Misna hat rendre tagolódik, és e szövegek jelentik a rabbinikus törvénykezés alapját.

5. Talmud

Bölcseink – akiknek többsége Babilóniában, illetve Izrael Földjén élt – évszázadokon át tanulmányozták és elemezték a Misnát és más, a Misnába be nem került rabbinikus szövegeket (ezek a brájták). Magyarázataik idővel két nagy hagyománnyá kristályosodtak ki, így alakult ki a babilóniai és a jeruzsálemi Talmud. A sokkötetes babilóniai Talmud a zsidóság legtöbbet tanulmányozott szövege. Az arámi nyelvű főszöveget számos kommentár (Rási, Toszfot, stb.) kíséri, melyek fontos perspektívával gazdagítják az eredeti szöveget.

6. Zohár

A Misna egyik legfontosabb bölcse volt Simon bár Jocháj rabbi, aki a római elnyomás idejében élt Izraelben. Kiváló tóratudós volt, emellett a kabala, a zsidó misztika ismerője és művelője. Tanításainak egy részét tartalmazza az arámi nyelvű Zohár, melyet többnyire három kötetbe foglalva és a hetiszakaszok sorrendjét követve nyomtatnak.

7. Misné Torá

A Talmud és kommentárjainak tanulmányozása és magyarázata nyomán kialakult a háláchá, a zsidó jog és törvénykezés rendszere, mely idővel olyan szövevényessé vált, hogy az egyszerű ember számára már nem volt követhető. Ekkor alkotta meg a nyolcszáz évvel ezelőtt élt Rámbám (Maimonidész) a háláchát rendszerbe foglaló művét, a Misné Torát (a.m. a Tóra ismétlése). Ezt az alapvető művet szokás hároméves ciklusokban újra és újra áttanulmányozni.

8. Sulchán Áruch (a.m. terített asztal)

A zsidó élet kódexe a mindennapi élethez szükséges instrukciókat tartalmazza a Rámbám fenti műve és más törvényalkotók munkái alapján. Szerzője az 1488-1575 közt Cfáton (Észak-Izrael) élt Joszef Káró rabbi. Nem sokkal megjelenése után a krakkói Mose Isserles rabbi jegyzetekkel látta el a könyvet. E jegyzetek az askenáz zsidók szokásait rögzítik. Az egyesített szöveg a zsidó világ általánosan elfogadott alapvetése, a könyv címe eggyé olvadt a zsidó törvények kifejezéssel.

9. Szidur (imakönyv)

A zsidóság imáit az Ánsé Kneszet Hágdolá, vagyis a nagy gyülekezet 120 tagja alkotta meg – ez volt a legmagasabb vallásos hatóság a második Szentély i. sz. 70-es pusztulása után. A zsidó imák a szerkesztett imádságok mellett tórai és egyéb bibliai szövegeket is tartalmaznak, előbbire példa a zsidóság egyik központi imája, a Smá Jiszráel, utóbbira a zsoltárok időtlen fejezetei.

A zsidó imákat Száádjá Gáon (882-942) korától fogva a szidurban rögzítik. A piacon manapság ezerféle szidur forog, a különféle zsidó közösségek szerteágazó hagyományaival.

Az első lubavicsi rebbe, az Álter Rebbe által szerkesztett Chábád imakönyvek az askenáz imarendtől számos helyen eltérő és sokkal inkább a keleti zsidók hagyományaira támaszkodó Ári szokásrendszerét követik. A szent Ári a reneszánsz kor legfontosabb kabalistája volt. Napjainkban a szidur minden zsidó háztartás elengedhetetlenül fontos kellékét jelenti.

10. Tánjá

A Chábád hászidizmus alapvető szövege az Álter Rebbe által írt Tánjá, a közepesek könyve, mely utat mutat a zsidó léleknek és elengedhetetlenül fontos, ha az ember életörömmel, inspiráltan és következetesen akar keresztülhaladni az élet útvesztőjén. A Tánját a Chábád hászidok minden nap előveszik és tanulmányozzák.

 

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.