A Transznacionális Együttműködések program legutóbbi témája a társadalmi mobilitás volt, amihez kapcsolódó programunkon az észak-alföldi régió mobilitási jellemzőit ismerhettük meg. A következőkben, ezt kiegészítendő, a szociológiai kutatások eredményei nyomán mutatjuk be a társadalmi mobilitás mértékét és változásait Romániában, ahol a projektben résztvevő partnerszervezetünk, a Nagyváradi Zsidó Hitközség működik.
A generációk közötti mobilitás vizsgálata számos tanulsággal szolgálhat, nagyobb ívű változások és tendenciák kirajzolásában lehet segítségünkre. Különösen izgalmas ez olyan kelet-európai országok esetében, ahol a 20. század két drámai politikai és gazdasági átrendeződést is hozott: a kommunista rendszer kialakulása majd bukása egyaránt alapvetően befolyásolta a társadalmi mobilitás jellegét és mértékét nem csak Magyarországon vagy Lengyelországban, hanem Romániában is.
Az talán magától értetődő, hogy bármilyen politikai és gazdasági átalakulás – különösen, ha az olyan mértékű, mint amilyen a kommunista átrendeződés volt – a társadalmi mobilitásra is hatással van. Összehasonlítva az 1970-ből, 1988-ból és 2000-ből származó adatfelvételek eredményeit, érdekes összefüggéseket figyelhetünk meg.[1] Általában elmondható, hogy a román társadalom egyre nyitottabbá vált a 20. század második felében. A társadalmi mobilitás típusainak tekintetében azonban jól látható eltéréseket találunk az 1970-2000 közötti és az 1988-2000 közötti időszakok eredményeit vizsgálva.
A kommunizmus alatt Romániában is végbemenő iparosítás, az oktatási reformok[2] egy drámai mértékű, ám kényszerű mobilitást eredményeztek a társadalomban. Ezt a jelenséget, amikor a társadalmi szerkezetváltozás miatt a szülők és gyermekeik összetétele eltér, strukturális mobilitásnak nevezzük. Ennek mértéke a román társadalomban 1970-ben 62,6% volt, míg 2000-ben csupán 32,2%.
Egy másik fogalom, ami segít megérteni a társadalom működését, a cirkuláris mobilitás, mely egyfajta helycserét jelent a társadalmi struktúrában két személy között. Ennek aránya 1970-ben csupán 7% volt, 2000-re azonban 34,8%-ra emelkedett.
Általában azt látjuk a szociológiai adatsorokat elemezve, hogy nem csak számarányában csökkent 1970 és 2000 között a strukturális mobilitás, hanem jellegében is megváltozott. Korábban a mezőgazdaságból az iparba, most viszont a fizikaiból a szellemi foglalkozások felé mozdul a népesség. Mindkét időszakban a felfelé mobilitás mértéke meghaladta lefelé irányuló pozícióváltozás mértékét.
Érdekes adalék, hogy Cristian Pop vizsgálatai[3] kimutatták, hogy a nemek között a mai napig jelentős eltérések vannak a társadalmi mobilitás terén is. Míg a nők kevésbé vannak kitéve a társadalom strukturális változásainak, a lefelé történő mobilizálódás rájuk valamivel jellemzőbb. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak jobban reprezentáltak a döntéshozói hatalmat adó foglalkozásokban.
Leichter Lilla
[1] Tomescu-Dubrow, Irina: Intergenerational Social Mobility in Romania: Changes in the Patterns of Flows and Relationships in the Postcommunist Era. International Journal of Sociology 36. (2006) 46-68.
[2] Kallós Miklós: Iskola és társadalmi mobilitás. Korunk 29. évf. 7. szám (1970. július). 1005-1010.
[3] Cristian Pop: Social Mobility Patterns in Romania. Bukarest, 2015. https://www.academia.edu/33645521/Social_Mobility_Patterns_in_Romania
