Áv hónap 4-én van Mattersdorf Jeremiás abaújszántói rabbi halálozási évfordulója, mely idén sábeszre esik.

Reb Jeremiás 1730 körül született egy lengyel kisvárosban, Oświęcimben (hírhedt, német nevén: Auschwitzban), ahol apja Reb Jicchák volt a község rabbija. Fiatal korában a neves „hét község” (Sevá Kehilot) egyikébe ment, és a négy kötetes Pánim meIrot (Amszterdam, 1716–1739) írójánál, Eisenstadt Méir ben Izsák („MáHáRáM Asch”, 1670–1744) kismartoni (Eisenstadt, Ausztria) Talmud-tudós tanítványa lett. Ezt követően maga is Burgenlandban maradt és 1770 körül Nagymartonba (Mattersburg, Ausztria) választották meg rabbinak. Itt változtatta meg a vezetéknevét, ugyanis eredetileg Rosenbaum néven látta meg a napvilágot; mesteréhez hasonlóan a működési helyének német nevét (akkoriban Mattersdorf és nem Mattersburg volt Nagymarton elnevezése) vette fel, valószínűleg azért, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, ugyanis akkoriban a seregben szinte lehetetlen volt a vallásos zsidóknak a micvákat betartani.

Nagymartonban híres jesivát alakított ki, ahol számos rabbi kiválóság szívta magába a Tant. Érdekesség, hogy nem minden bóhere maradt a hagyományok ősi formájánál, ugyanis tanítványai között volt Chorin Áron (1766–1844), később aradi (Arad, Románia) főrabbi is, akit a legelső magyarországi reform rabbik között tart számon a történelem.

A Sevá Kehilot tekintélye a 18. század végén hanyatlásnak indult, egyre kevesebben látogatták a martoni jesivát is, de ami Jirmiháju rabbinak még nagyobb fájdalmat okozott, hogy közösségében egyre többen kezdtek világias életet élni, sőt lettek közülük szombatszegők is. Örömmel fogadta hát a kis Tokaj-hegyaljai község, az abaújszántói hitközség rabbiszékére a meghívását 1798-ban, távol a nagyvárosok vallásromboló hatásaitól. Az szájhagyomány egyébként úgy tartja, hogy röviddel azután, hogy Reb Mattersdorf elhagyta Nagymartont, leégett az ottani zsidó szeszfőzde, ahol sábeszkor is dolgoztak…

Mattersdorf rabbi újult erővel fogott munkába és Szántón is jónevű jesivát állított fel. A helyiek olyan nagyon tisztelték, hogy a Tóra parancsolatait a lehető legszebb módon tartották meg. Állítólag élt Abaújszántón egy zsidó üzletember, aki időnként szombaton is lovaskocsival járt, azonban ezt a községben sosem merte megtenni és inkább kisétált a település határára, hogy senki, de pláne a rabbi ne lássa szombatszegését.

A rabbi 1805 nyarán Debrecenbe utazott, amikor az Örökkévaló magához szólította, ám mivel akkor még nem volt sem zsidó hitközség, sem temető a cívisvárosban, ezért a legközelebbi zsidó temetőben, Hajdúsámsonban temették el. Sírkövére azt vésték: „örvendezz Sámson népe, egy szent ember van közöttetek”. Megemlítendő, hogy a sámsoni néphit még száz évvel később is úgy őrizte, hogy a községüket azért kerülik el a ragályos betegségek, mert ott fekszik a szántói rabbi…

Emlékéből fakadjon áldás!

Cseh Viktor

Források:

Szász Stessel, Zahava, Bor és tövisek Tokaj-Hegyalján – Abaújszántó zsidó közösségének története. Budapest: Noran Libro, 2013.

„Hirek – A hajdu-sámsoni izr. sirkert”, Zsidó Hiradó, 1897. 7. évf. 2. szám, 11. o.

A képeket Mózes Krisztián készítette 2019 tavaszán.