Képzeljenek el 120 gyereket együtt, 11-13 év közöttieket, Európa különböző országaiból. Azonos korúak, de nagyon másfélék: van, aki Oroszországból érkezett, mások Spanyolországból, Németország különböző vidékeiről vagy éppen Magyarországról. Nincs közös nyelvük, jól-rosszul megtanult idegen nyelvekre támaszkodnak és hát persze a metakommunikációra: a kézre és a lábra. Egy olyan országban találkoznak, ahol egyikük sem él – mégis mindegyiküknek az a hazája. Mert hiába különböznek annyi mindenben, egy dolog közös bennük: mind zsidók, úticéljuk pedig Izrael. Zsidó gyerekek, a hagyomány szerinti felnőtté válás kapujában, a bár micvájuk illetve bát micvájuk környékén.
Tíz éve szervez a Morasha és más oktatási szervezetek közösen bár, illetve bát micva tábort európai zsidó fiataloknak: először a saját közösségük felkészítő programján vesznek részt, amit követ egy nyolcnapos, minden képzeletet felülmúló izraeli utazás. „Ez az út nem csak a szórakozásról szól. Persze a nagy része az, a dzsippezés, a hajókázás, az esti programok” – mondja Hurwitz Devorah Leah rebbecen, a magyarországi program vezetője – „Ebben a korban a gyerekek keresik önmagukat, a helyüket a világban. Nagy élmény a beduin sátorban aludni, de amikor ülünk a sivatagban, a csillagos ég alatt és az őseinkről beszélünk, akkor a gyerekek sokkal többet kapnak, mint csak egy jó emléket. Nagy élmény a Siratófalnál tartott bár micva ünnepség, de ezen túl a gyerekek megérzik általa az összetartozás élményét is.”
A nyolc nap alatt a gyerekek, köztük a 11 fős magyar csoport, buszokkal bejárták Izraelt. Társadalmi munkában megtisztítottak egy banánföldet. Imádkoztak a legnagyobb középkori zsidó bölcs, Rámbám sírjánál. Felmásztak a Maszadára és leereszkedtek a Holt-tengerhez. A program csúcsaként közös bát micva és bár micva ünnepséget tartottak a Siratófalnál, ahol főrabbik, miniszterek és más illusztris vendégek köszöntötték őket.
Hat éve vesz részt a Morasha bar micva útján magyar csoport és én hat éve írom a cikkeket róla a résztvevők lelkes beszámolói alapján. Idén azonban megfordult a világ, mert a saját gyerekem élményét hozhatom el az olvasóknak: „Ez az egy hét hosszú is volt, meg rövid is” – foglalta össze kétórányi élménybeszámolóját – „Hosszú volt, mert rengeteg program belefért, de rövid is… jó lett volna még maradni!”
Steiner Zsófia
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.
Az EMIH technikai száma: 1287
|
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 117. szám – 2019. április 1.