Újra elérkezik áv hó 9-e, a gyászos emlékű nap, amikor a zsidó nép állami önállóságát elvesztette, miután őseink a világon szétszóródtak és a diaszpóra mostohagyermekei lettek. Ezerkilencszáz-ötvenedszerre tér vissza az évforduló, amikor az ókori rómaiak betörtek Jeruzsálembe és elpusztították a Szentélyt, mely tragikus eseményt Titusz diadalíven örökített meg…
Azonban Jiszráél hitét és az Örökkévalóba vetett bizalmát a majdnem két évezredes „gólesz” (gálut vagyis száműzetés) sem törte meg. Sőt, bizton állíthatjuk, hogy a sokszor küzdelmes és tragikus évek a zsidó népet megedzették, egy szebb és jobb jövő reményére kitartásra ösztönöztek bennünket.
A Talmudban (Mákot 24b) áll egy történt, hogy egyszer Rábán Gámliél, Rabbi Elázár ben Ázárjá, Rabbi Jehosua és Rabbi Ákivá a Szentély romjai között lépdeltek. Hárman a sírástól elfojtott hangon panaszkodtak Rabbi Ákivának, hogy dicsőségünk, a Szentély nem más mint törmelék és pernye, az ékességünk oda lett… Ráadásul ekkor, a Szentek Szentélyének romjai alól egy róka bukkant elő, mely látvány keserves zokogásba taszította a három férfiút, míg ugyanez Rabbi Ákivát nevetésre sarkallta.
Hogy nevethetsz Rabbi, amikor a Szentély legszentebb helyén, ahová még a kohén gádol, a főkohén is csak egy évben egyszer, Jom kipur napján léphetett be, ahogy a Tórában áll, „az idegen pedig, aki odalép, ölessék meg” (4Móz. 1:51.) ott most rókák vonulnak?!
Rabbi Ákivá pedig így felelt: pont ebből nyertem vigaszom, hogy a jövő megújulást hoz! Amikor az Örökkévaló kinyilatkoztatta a jövőt Jesájá prófétának, akkor azt mondta: „hadd veszek magamnak megbízható tanúkat: Úríját a papot és Zakarjáhút, Jebérekjáhú fiát.” (Jes. 8:2.). Na már most. Mi a kapcsolat Úríjá és Zakarjáhú között? Míg Úríjá az Első Templom idejében prófétált, addig Zakarjáhú a Második Templom korában, mint egyike azoknak, aki visszatért Babilóniából Cionba. A jövendölés megállapítja, hogy Zakarjáhú próféciájának teljesülése Úríjáé beteljesítésétől függ.
A hagyomány Úríjának tulajdonítja az alábbi próféciát: „Azért timiattatok Cion mezővé fog fölszántatni és Jeruzsálem romhalmazzá lészen és a Háznak hegye erdős magaslatokká.” (Michá 3:12.) – Az erdőben pedig rókák is élnek. Zakarjáhú pedig azt mondja: „Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Íme én megsegítem népemet, a kelet földjéről és a napnyugta földjéről; elhozom őket, hogy lakjanak Jeruzsálem közepette; és lesznek nekem népül, én pedig leszek nekik Istenül, igazsággal és jogossággal. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Erősödjenek meg a ti kezeitek, ti, kik halljátok e napokban ezeket a szavakat azon próféták szájából, akik voltak ama napon, hogy megalapíttatott az Örökkévalónak, a seregek urának háza, a templom, hogy felépüljön.” (Zakar. 8:7–9.)
Rabbi Ákivá mosolygott és így fejezte be: míg Úríjá jövendölése nem teljesült a város pusztulásáról, addig féltem, hogy nem teljesülhet Zakarjáhú próféciája sem, hiszen a kettő össze van kötve. Most, hogy láttam a rókát, már biztos vagyok benne, hogy Zakarjáhú szavai érvényt fognak nyerni. Gemárá hozzáteszi, – a Bölcsek ezután azt mondták a Rabbinak: Ákivá megnyugtattál minket. Ákivá megvigasztaltál bennünket!
Cseh Viktor
A Zsidó Ujság 1927. augusztus 5-én megjelent „Tisóbeovi tanulság” című cikke nyomán.