A Rebbe jórcájtja, Támuz 3. idén június 20-ra esik. Ennek tiszteletére a Vasvári Pál utcai zsinagógában fárbrengent, hászid összejövetelt rendeznek. Mindenkit várnak szombat délután 19.45-kor délutáni imára, melyet ünnepi összejövetel és étkezés követ.
Az évforduló jelentésű járcejt, vagy jórcájt szó a jiddisből ered és a halálozás napjának évfordulójára utalnak vele. A Kabbala azt tanítja, hogy az ember életének spirituális eredményei, mint például a pozitív gondolatok, szavak, cselekedetek ezen a napon mintegy „felragyog”.
Ahogy az eltávozott lélek ragyogása hatással van a földön élőkre, úgy az itt maradtak jócselekedeteiből is gyarapodhat az elhunyt lelke. Minden micva, amit ezen a napon tesznek, az elhunyt érdemeit növelheti. Különösen igaz ez akkor, ha valaki a szülei emlékére cselekszik.
A jórcájt napja vegyes érzelmeket ébreszthet: míg egyrészről örülhetünk annak, hogy szerettünk lelke egy magasabb spirituális szintre emelkedett, másrészről természetes, hogy ilyenkor felerősödik a hiányérzet és a szomorúság a szeretett személy elvesztése miatt. Emellett a jórcájt napja önvizsgálatra is késztet.
Azzal, hogy azon az úton járunk, melyet az elhunyt a fölön követett, hogy fejlődünk Tóra tudásban és a micvák teljesítésében, örömet okozunk az eltávozott lelkének. A jórcájt ideje, sőt a halál napja maga is az átmenetet jelképezi: egy olyan különleges, egyirányú folyamatot, amelyben a lélek egyre följebb és följebb emelkedik – először a világunkban, majd a túlvilágon.
Számos szokás kapcsolódik a halálozási évfordulóhoz. Így például a jórcájtot megelőző szombaton szokás felhívni az elhunyt rokonát a Tórához, vagy felkérni előimádkozónak. Az elhunyt emlékére hagyomány Misnát tanulni, adakozni, emlékgyertyát gyújtani az évforduló előestéjén és az elhunyt sírjánál zsoltárokat mondani.
Gimel támuz – vagyis Támuz hú 3. mérföldkő a lubavicsi haszidok számára: 1994-ben ezen a napon hunyt el Menachem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe. Sírját, vagyis a sír fölé állított épületet, az ohelt – melynek jelentése sátor – azóta is emberek ezrei látogatják. Imádkoznak, zsoltárokat mondanak és elhelyezik leveleiket, a kvitliket, melyeken a Rebbe közbenjárását kérik. A látogatáskor szokás adományt is adni.
Bár a zsidó vallásban kizárólag az Örökkévalóhoz fordulunk imáért, évezredes hagyománya van, hogy szentéletű bölcsek sírjánál imádkozzanak az emberek. Ezeken a megszentelt helyeken úgy tartják, a cádikok érdemében könnyebben találnak meghallgatásra az imák.
A Rebbe életében hetente akár hatszor is ellátogatott apósa, Joszef Jichák Schneerson, a 6. lubavicsi Rebbe sírjához, ahol azokért imádkozott, akik hozz fordultak segítségért vagy áldásért. Felolvasta a hozzá érkező kérdéseket, kéréseket, majd a leveleket széttépte és a sírnál hagyta.
A Rebbe oheljéhez tartozó látogatóközpont napi 24 órában fogadja az érkezőket, de levélben, faxon vagy e-mailben is eljuttathatjuk üzenetünket a sírhoz.