Legyen minden zsidó otthon szentély!
A Szentírásban ezt olvashatjuk: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam!” (2Mózes 25:8.) Bölcseink magyarázata szerint ezt a szakaszt – mivel nem azt mondja: „abban” (a Szentélyre utalva), hanem azt: „köztük”, többes számban – úgy kell értenünk, hogy minden egyes zsidó szívére, lelkére és minden egyes zsidó otthonra vonatkozik.
A Tóra és a benne foglalt parancsolatok örök érvényűek. Éppen ezért a parancsolat, hogy szentélyt emeljünk, ma is érvényes, még ha napjainkban nem áll is a Szentély.
Mint zsidóknak mindennapi életünkben az a célunk, hogy saját magunkat és otthonunkat mikdás meáttá, „kis szentéllyé” változtassuk, hogy az Örökkévaló bennünk és otthonunkban lakozzék. Gondolatainknak, szavainknak és cselekedeteinknek arra kell irányulniuk, hogy szívünket és otthonunkat kis szentéllyé alakítsuk.
Ezt akkor érhetjük el, ha szívünk és otthonunk minden tekintetben tükrözi a Szentélyt, amely magába foglalta a három pillér forrását, és amelyen az egész világ nyugszik: a Tóráét, az imádságét és a szívjóság cselekedeteiét (Az atyák bölcs tanításai 1:2.).
A Tórát a Szentélyben a Szentek Szentjében (a legbelső szentélyben) álló frigyláda képviselte, amelyben a kőtáblákra vésett Tízparancsolatot elhelyezték. Amint Mózes befejezte az Írott Tórát, a széfer Torát (a tekercset) a frigyláda mellé helyezték a Szentek Szentjében.
A Szentélyt „az ima házának” és „a mennyek bejáratának” nevezték, mivel minden ima a Szentek Szentje felé irányult, és azon át emelkedett a mennyei szférákba.
A szívjóság cselekedetei.
A Szentélyben volt az aranyból készült asztal, amelyre a színkenyereket helyezték. Ez azt jelképezte, hogy az Örökkévaló erről a helyről árasztotta a szívjóság cselekedeteit az egész világra, és különösen a zsidókra.
Az isteni parancsolat így szól: „Az Ő útjain járj!”, és „kövesd” az Örökkévaló útjait! Éppen ezért a zsidó otthonban lévő kis szentélynek is magába kell foglalnia a Szentély három pillérét.
. Otthonunkat olyan hellyé kell alakítanunk, ahol a Tórát rendszeresen tanulmányozzák. A lakásunkban legyen minél több szent könyv, amelyeket használunk is, hogy szellemük betöltse a házat.
Otthonunkat olyan hellyé kell tennünk, ahol rendszeresen „művelik az imádságot”. A napot a Modé áni, „Hálát adok…” imával kezdjük, amelyet rögtön ébredés után mondunk el, és este a Háskivénu, az „Engedj békével lepihennem…” imával fejezzük be, amely a lefekvés előtti Smá része. Napközben is számos ima és áldás mondható, például étkezés előtt és után.
A szívjóság cselekedetei.
A zsidó otthonnak, azonkívül hogy adománygyűjtő perselyeket tartanak benne, olyan helynek kell lennie, amelyet áthat a vendégszeretet. Jó cselekedeteink során testünket-lelkünket és anyagi javainkat egyaránt mások és tágabb értelemben a közösség javára kell fordítanunk.
Az említett három elem, a Tóra, az imádság és a jótékonyság jelen vannak a zsidó otthonban, ugyanakkor arra kell törekednünk, hogy ezeket magasabb szintre emeljük, és családi életünknek elengedhetetlen, alapvető elemei legyenek.
A Szentírás külön szól a gyermekekről: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, majd ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22:6.) Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a zsidó gyermek szobája is mikdás meáttá, kis szentéllyé váljék azáltal, hogy megtelik a Tórával, az imádsággal és a szívjóság cselekedeteivel.
Ezt könnyen elérhetjük, ha a gyerek szobájában jól látható helyen elhelyezünk egyChumást vagy más tórai könyvet, egy imakönyvet és egy perselyt. Ezeknek a tárgyaknak a jótékony hatása nyilvánvaló, hiszen arra fogják ösztönözni gyermekünket, hogy több időt fordítson a tanulásra, az imára és a szívjóság cselekedeteire.
[A jótékony hatást növeli, ha ezek a tárgyak a gyerek tulajdonában vannak: ha a könyvekre és lehetőleg a perselyre is ráírjuk a nevét, amely előtt a hagyomány szerint a következő mondat áll: LáSém háárec uméloá („A föld és mindaz, ami benne van, az Örökkévalóé”).]
Annak érdekében, hogy a gyerek megértse a fentiek jelentőségét, el kell magyaráznunk neki: ahogyan a Szentély belső terét is átjárta a Tóra, az imádság és a szívjóság cselekedeteinek szelleme, ugyanúgy az őt körülölelő világnak is magában kell foglalnia ezt a három elemet.
Szintén nagyon fontos, hogy a szülők vagy a tanárok időről időre ellenőrizzék és megkérdezzék a gyerekeket, valóban forgatják-e a szidurt és a Chumást, különösen jeles alkalmakkor.
Ha mind a szülők, mind a gyerekek mikdás meáttá változtatják otthonukat és saját magukat, biztosak lehetünk az Örökkévaló áldásában (1Királyok 6:13.): „És lakozom Izrael fiai közt, és nem hagyom el népemet, Izraelt.”
A REBBE SZAVA
Rabbi Menachem M. Schneerson
Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 20. szám – 2014. július 29.