A Rebbe szava – Hét törvény, amely mindenkit kötelez

Hét törvény, amely mindenkit kötelez

A történelem fordulópontjának idejét éljük: részesei és tanúi vagyunk a körülöttünk kialakuló új világnak. Az elmúlt években olyan változások rázták meg a világot, mint az elnyomó rezsimek összeomlása, ami a nemzetközi társadalmi és politikai tényezők fokozott erkölcsi tudatának hatására következett be.

Persze sok mindennek kell még történnie ebben a folyamatban. Érdemes tehát megvizsgálni a változások mozgatórugóit, és ösztönzést, tájékozódást meríteni belőlük a folytatás elősegítéséhez.

A teremtés célját magyarázván bölcseink azt mondják, hogy az Örökkévaló, minden jónak lényege, a jótéteményekre való törekvésének eredményeként teremtette meg a világot. A zsoltár így mondja: „Jó az Örökkévaló mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.”(Zsoltárok 145:9.) Ahogyan a jóságnak az a tulajdonsága, hogy jót tesz másokkal, úgy fejezi ki a világ teremtése az Örökkévaló jóságát. Ily módon a mindenség és minden élő az Örökkévaló jóságának hordozója és tárgya, amint az étkezés utáni áldásban mondjuk: „Áldott vagy Te… aki táplálod az egész világot jóságodban, kegyelemmel, jósággal és irgalommal.”

Következésképpen mindazt, ami a világban történik, még a rosszat is – mondjuk, egy természeti katasztrófát – végső soron mindig ellensúlyozza a jó. Hasonlóképpen hatnak a negatív hajlandóságok az emberre, aki valójában jóra törekszik, Isten tervei szerinti „mechanizmusa” azonban a szabad akarat alapján működik. Hiszen ha az Örökkévaló totálisan jó világot teremtett volna, amelyben az emberiségnek a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem kerül jónak lenni, akkor nem is igen tudnánk értékelni a jóságot.

Ennek fényében kell felismernünk, hogy az egyénnek a világban vagy akár a saját magában jelentkező gonoszság elleni harcát nem szabad konfrontatív módon szemlélnünk. Sokkal inkább a világban és az emberben fellelhető jót kell kiemelnünk, s a pozitív oldalt előtérbe helyeznünk, hogy a jó egyre inkább elfoglalja a gonosz helyét, végül teljesen kiszorítsa.

Bár az Örökkévaló úgy teremtette a világot, hogy az ember szabad akarattal rendelkezzék benne, mégis adott eszközt és vezérfonalat a jó megválasztásához: egy isteni erkölcstant, amely minden emberi törvénynél előbbrevaló, az egyetlent, amely minden időben egyetemesen alkalmas a helyes erkölcsi kultúra megteremtésére. Ez az isteni törvénytárNoách fiainak hét törvénye, más néven A Noáchiták törvénykönyve, amelyen a „jó” egyetemes, minden emberre alkalmazható meghatározása alapul. A jelen kor történelme a bizonyíték, hogy a jóság humanitárius eszméin alapuló erkölcs mindig relatív, szubjektív és végül is nem célravezető. Ráadásul – mint azt a pedagógusok és a büntetés-végrehajtás szakemberei jól tudják – sem a megfélemlítés, sem a büntetéssel való fenyegetődzés nem alkalmas az ember erkölcsi kötelességtudatának kialakítására. Csak a nevelés képes kialakítani a tudatot, hogy van „egy Szem, amely lát, és egy Fül, amely hall”: Azé, aki mindannyiunkkal elszámol.

A Noáchiták törvénykönyvét, amely hét alapvető isteni törvényt tartalmaz, az özönvíz után kapták meg Noé és gyermekei. Az özönvíz előtti civilizáció erkölcsi bűnei miatt tört rá a világra a pusztító ár. Az új emberiség ősei számára ezek a törvények tették lehetővé, hogy utódaik ne süllyedjenek ismét az erkölcstelenség mocsarába.

E törvények, amelyek elrendelik a bíróságok felállítását, megtiltják a bálványimádást, az istenkáromlást, a gyilkosságot, a vérfertőzést, a rablást, az élő állat evését – vagyis az állatkínzást –, mindenfajta erkölcsiség alapjai. Hatályuk – a belőlük eredő egyéb törvények által – az erkölcsi magatartás minden területére kiterjed.

A Noáchiták törvénykönyve később részévé vált a mózesi Törvénynek, a Tórának, melyet a Sínai-hegyen kapott meg Mózes. Itt kapták a zsidók a különleges feladatot, hogy megtanítsák a hét törvényt a többi népnek, és ösztönözzék őket betartásukra. A zsidók és vallásuk üldözése a történelem folyamán többnyire megnehezítette, sokszor lehetetlenné tette ennek a feladatnak a végrehajtását. A mai időkben tapasztalható vallási tolerancia és a táguló szabadság azonban arra is alkalmas, hogy egyre jobban hangsúlyozzuk e törvények betartásának fontosságát.

Azért kell ragaszkodnunk ezekhez a törvényekhez – melyek önmagukban és lényegüket tekintve az Örökkévaló jóságának megnyilvánulásai –, mert ezek fűzik a Teremtővel szembeni közös erkölcsi felelősség kötelékébe az egész emberiséget. Ez az egység elhozza a békét és az összhangot minden nép számára, elősegítve ezáltal a végső jó elérését. Mint a Zsoltáros mondja: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”(Zsoltárok 133:1.)