A Rebbe szava: Az otthon légköre 2.

Az otthon légköre (2)

Az igazi otthon második tartópillére az otthon légköre. Otthonunk légköre olyan legyen, hogy abban családtag és vendég egyaránt jól érezze magát. Gondoljunk csak bele, hogyan feszengünk utazások alkalmával, az általunk jól ismert dolgoktól és szeretteinktől elválasztva. Otthonunk legyen olyan hely, ahol bármely vendég nyugalmat lelhet.

Az igazi otthon nem csupán egy ház, az igazi otthon szép otthon, valóságos virágoskert. Az igazi otthon legfontosabb feltétele természetesen az igazi családi összetartás, de fontos közvetlen környezetünk kialakítása is: az otthon légköre és kinézete. Ez nem azt jelenti, hogy drága bútorokkal berendezett, hatalmas házra van szükségünk, hanem csak annyit, hogy a bútorzat tükrözze a családunkban uralkodó szellemet. Múzeumokban is látunk gyönyörű bútorokat, mégsem szívesen élnénk ott.

Az otthon legigazibb szépsége természetesen a belőle áradó érzelmi és lelki melegség. Számos útja-módja van, hogy otthonunkban megteremtsük ezt a melegséget, s hogy az Örökkévalót otthonunkba invitáljuk. Helyezzünk el mindegyik szobában egy-egy jótékonysági perselyt. Beszélgessünk családunkkal az Örökkévalóról, s hogy milyen felelősséget ró ránk a jószívűség. Hívjunk vendégeket a házunkba, tegyük lehetővé, hogy dolgozhassanak s imádkozhassanak nálunk, tartsunk jótékonysági rendezvényeket, házi összejöveteleket.

Ezek azok a dolgok, amelyek otthonunkat igazán széppé teszik — ráadásul sokkal kevesebbe kerülnek, mint egy drága berendezés vagy akár egy tévé. Gondoljunk arra, hogyan fognak reagálni gyermekeink az ilyen légkörre. Felnőtt korukban úgy emlékeznek majd vissza otthonukra, mint a melegség és kedvesség fészkére, ahol az emberek szívesen jönnek össze s beszélgetnek az őket érdeklő dolgokról. Az ilyen otthonokban nevelkedett felnőttek minden valószínűség szerint hasonló légkörű otthonokat teremtenek majd.

S végül: roppant fontos az otthon működése is. Ebben olyan „lényegtelen” tényezők is benne foglaltatnak, mint a háztartás vezetése, a mindennapi munka, a takarítás, a bevásárlás, és így tovább. Az igazi otthon működése zökkenőmentes, működését nem szeszélyes, egymástól független érdekeltségek vezérlik. Ezekből a feladatokból mindenkinek ki kell vennie a részét, de nem azért, mert ez kötelessége, hanem szeretetből, mert az igazi otthon mindenkié: sikeres működése a család minden tagjának közös sikere.

A házastársak példamutatása

Problémák még olyan családban is előfordulnak, amelynek minden tagja megtesz minden tőle telhetőt. A problémák kezelésekor nemcsak a rövid-, hanem a hosszú távra ható következményeket is tekintetbe kell vennünk, mivel az épp felszínre bukkanó probléma gyakorta valamilyen mélyebben rejtőző gondot jelez. A felmerülő problémák esetén, és főként a komoly problémák esetén, először mindig a férj és a feleség kapcsolatát vizsgáljuk meg. A házastársaknak tisztességesen, emberségesen kell kommunikálniuk egymással, mivel ez gyermekeik elé is jó példát állít. Az apa és anya kötelességeihez tartozik az is, hogy hatékony problémamegoldó párost alkossanak.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekek nem megfelelő viselkedése sokszor szüleik magatartásának következménye. Ha ezeken a magatartásformákon nem változtatunk, gyermekeinktől sem remélhetünk semmiféle komoly változást. A gyermekeinkkel való foglalkozás előtt nekünk, szülőknek előbb önmagunkba kell tekintenünk, csak ezek után foghatunk hozzá a probléma meghatározásához és a tennivalók végiggondolásához. Nem szabad a gyermekkel csatározásokba keveredni. Szülő és gyermek viszonyában a kommunikáció milyensége mindig a gyereknél tapasztaltabb és többet tudó szülőn múlik. Lehet, hogy a gyerekkel folytatott beszélgetéseink alkalmával nem tanúsítottunk elég empátiát. Lehet, hogy más hangon kellene beszélni vele, másfelől kellene közelíteni hozzá.

Gyakran bölcsen tesszük, ha egy családon kívüli ember segítségét kérjük, aki mint ilyen, képes pártatlanul megítélni a helyzetet, s aki elég jól ismeri és átérzi a család céljait és értékrendjét.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tizenévesek — főként napjainkban — szívesebben fogadják egy idősebb barátjuk vagy rokonuk iránymutatását, mint a szüleikét. Előfordulhat, hogy úgy érzik: szüleik túlzott eréllyel próbálják érvényesíteni tekintélyüket és elveiket, illetve épp ellenkezőleg: túlságosan korán kezelik felnőttként őket. Egyebek között ez is az igazi családi otthon egyik értelme: hogy olyan hely legyen, ahová szívesen látogat el barát és rokon, aki gyakran segíteni tud egy idősebb ember tanácsát igénylő gyereknek.

A problémák leküzdésének leghatékonyabb eszköze azonban mindenekelőtt a szeretet. Igen: az igazi otthonban érvényesülnie kell a rendnek és a fegyelemnek, de még a fegyelemnek is szeretetteljesnek kell lennie. Ez a szeretet nem lehet sem mesterkélt, sem felszínes, mivel a gyerekek nagyon finom receptorokkal fogják föl a valós érzelmeket. Másfelől viszont ha a gyermek a szüleitől őszinte szeretetet kap, viszonozza is azt. Ahogyan a Példabeszédek könyvében áll: „Miként a víz az arcot, tükrözi a szív a szívet.”

A CSALÁDTAGOK SZEREPE

Jóllehet az anya és az apa egyenrangú társak, mindegyikük hordoz olyan sajátos tulajdonságokat, amelyek révén párja hasznos segítőtársa lehet az igazi otthon megteremtésében.

Az otthon alapja az anya. Noha manapság sok asszony jár el dolgozni, sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „az asszony bölcsessége építi az otthont”. Az emberi természet igazi értője az anya; ösztönösen tudja, mi a jó az otthon és a család számára. Míg a férfi gyakran viaskodik a külső démonokkal, az asszony a belső jósággal törődik. Ő a család gyámolítója, ő védnököl minden fölött, ami tiszta és szent az Örökkévaló világában.

Az apának, noha a család anyagi terheinek legnagyobb része legtöbbször az ő vállát nyomja, sosem szabad elfelejtenie, hogy életének középpontja az otthona és a családja, s nem a munkája vagy a barátai. A munka csupán eszköz, amelynek révén az igazi otthon és család megteremtéséhez szükséges pénz előteremthető. Időt kell fordítania gyermekeire, meg kell beszélnie oktatásukat. Férfiassága igazi bizonyítéka, ha az erő s a kötelességvállalás eleven példáját mutatja. A családtagoknak fel kell nézniük az apára, bízniuk kell benne, hogy mindig megvédi őket, kiáll értük, s kielégíti szükségleteiket.

Az anyának és az apának tiszteletben kell tartania egymás szerepét, s alkalom adódtával készségesen ki kell segíteniük egymást. Ha az anya és az apa viszonya ezen a kölcsönös tiszteleten és segítőkészségen alapul, nyilvánvaló, hogy ezt a viselkedési formát gyermekeik is eltanulják tőlük. A gyerekeket ösztönözni kell, hogy a család életének minden mozzanatából vegyék ki részüket. Az idősebb gyerekek segíthetnek húgaik és öccseik gondozásában, miáltal nem csupán szüleik háláját és köszönetét nyerik el, hanem meg is tanulnak szeretetet adni egy náluk fiatalabb és több segítségre szoruló társuknak.

Szülő és gyermek között természetes a szeretet. Látnunk kell azonban, hogy a gyermekek szüleik szeretetét magától értetődőnek tekintik. Tudjuk, hogy a lázadozásra is hajlamosak, ha a szülők megkövetelik tőlük a szeretetet; ajánlatosabb tehát megtanítani őket, hogyan szeressenek valakit, aki náluk sokkalta különb: az Örökkévalót. Az üzenet, amelyet a gyermeknek a szüleitől kell hallania, így szól: „Ne azért tisztelj engem, mert olyan kiváló vagyok — az Örökkévaló miatt tisztelj engem. Ahogyan az Örökkévaló a nagyszüleiden keresztül adott életet nekem, úgy adott általam neked.” A szülőknek természetesen előbb önvizsgálatot kell tartaniuk, hogyan bánnak ők a szüleikkel, s különösképp a gyerekek előtt. Aligha várhatjuk el gyermekeinktől, hogy hallgassanak ránk, ha személyes példánkon keresztül az ellenkezőjére tanítjuk őket.

Való igaz: a szülői felelősség nagyon szerteágazó. Tudatában kell lennünk e felelősség fontosságának. Az igazi otthon megteremtése komolyan veendő feladat, sokkal komolyabban veendő, mint az a munka, amit a megélhetésért nap mint nap végzünk. A kenyérkeresetre végül is számos lehetőség van, de igazi otthon felépítésére csak egy.

Minden igazi otthon egy-egy mikrokozmosz a világmindenségben, miáltal az egész világmindenség az Örökkévaló otthona. Az otthon, a család harmóniája kisugárzik a családok és a közösségek, s végső soron a nemzetek harmóniájára. Ha vérrokonok között nincs harmónia, hogyan teremthetnénk harmóniát idegenekkel?

Így hát mikor legközelebb leülsz otthon a nappaliban vagy együtt ebédelsz, vacsorázol a családoddal, kérdezd meg önmagad: — Tényleg itthon érzem magam? Megteszek minden tőlem telhetőt a család és az otthon érdekében? Jól érzik magukat nálunk a vendégek? S mindenekfölött: otthon érzi-e magát az Örökkévaló az én otthonomban?

A Rebbe az 1920-as évek végén, huszonhat éves korában kénytelen volt megválni a szüleitől, csak 1947-ben találkozott újra anyjával. Az apja akkor már három éve meghalt. A Rebbe addig számos alkalommal adott kifejezést szívfájdalmának, hogy oly sok esztendőn át nem volt lehetősége leróni a szüleit megillető fiúi tiszteletet.

Mikor oly sok évi távollét után találkoztak anyjával, húsz percig egyetlen szó nélkül, összeölelkezve álltak. A Rebbe ezek után mindennap meglátogatta édesanyját, késő délutánonként elsétált hozzá, teát készített neki, beszélgetett vele.

Nem sokkal azután, hogy édesanyja 1964-ben meghalt, egy tizenéves lány fordult a Rebbéhez tanácsért: az anyjával támadt nézeteltérése. A lány azért haragudott, mert az anyja szerinte nem adott neki elég pénzt.

A Rebbe szomorúan válaszolt neki: „Én az idén vesztettem el az édesanyámat. Tudod, mennyi pénzt adnék, csak hogy még egyszer láthassam? Te az édesanyád mellett élsz, s mégis hagyod, hogy a pénz éket verjen közétek.”