A REBBE SZAVA

 

A tett a lényeg…

    „…ismerd meg atyád Istenét!” (1Krónikák 28:9.) szólít fel a Biblia. Minden zsidónak fontos dolga az állandó gondolkodás, meditáció Isten nagyságáról, és jóságáról. Mégis azt figyelhetjük meg, hogy a nélkülözhetetlen istenfélelem, istentisztelet, istenszeretet helyett a kézzelfogható cselekedet áll az előtérben bölcseink útmutatásaiban. „…nem az elmélet a fontos, hanem a gyakorlat” (Atyáink Bölcs Tanításai 1:17.) szól a Talmud tanítása, amellett hogy maga a Talmud a legnagyobb bizonysága a gigantikus zsidó szellemi életnek.

    Miért fontosabb az egyszerű tett, a szellemi életnél, a tanulásnál? A választ erre a Talmudban említett egyik történetben (Sábát 88b-89a.) találhatjuk. A Talmud előadja miként érveltek az égi angyalok, illetve a zsidó népet védő Mózes a Tóra „tulajdonjogát” vitatva az égi „ítélőszék” előtt. Míg az angyalok szellemi tökéletességükre és egy zsoltár-versre, Mózes magában a Tórában található idézetekre hivatkozott, többek között így: „…Hát mi is van írva a Tórában, na ölj, ne paráználkodj, ne lopj. Van közöttetek irigység, hogy egymástól lopjatok, van-e talán valamiféle rossz ösztön bennetek?” ami miatt tiltaná meg a Tóra ezeket a bűnöket?…. Az angyalok belátták a tévedésüket, és feladták a vitát. A történetből kiderül hogy a végső és döntő érvelés a Tóra tulajdonjogára éppen az volt, hogy csak az lehet jogosult rá, akiben ott van a rossz ösztön a Jécer Hárá, és így csak nehézségek ás állandó önmegtartóztatás árán, képes az isteni parancsolatokat megtartani.

    Hiába nagy szellemi bázis a Tóra, ha nem vezet kézzelfogható eredményhez, akkor értékét veszti. Ez a tanulság a fent említett történetből is. Az anyagi világban élő, „tettre kész” zsidóknak járt ki a Tóra, nem pedig a szellemiekben ugyan teljes, de egyáltalán nem materiális angyaloknak.

    Nem elég a Tóra végtelen birodalmában, szellemileg elmélyülni, azt csupán tanulmányozni, hanem mindenkinek a tettek mezejére kell lépni. Amellett hogy bölcseink figyelmeztetnek a Tóra tanulmányozásának fontosságára mondván: „Három dolgot sirat az Örökkévaló nap mint nap… és azt aki tudná, de nem tanulmányozza a Tórát” (Chágigá 5b.), mégis a tettet helyezik az előtérbe: „Annak, aki csak tanulmányozza a Tórát (és nem foglalkozik a micvák megtartásával), a Tórában sincs része” (Jevámot 109b.).

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 19. szám – 2014. augusztus 6.

 

Megszakítás