A szabó
A varrótű feladata, hogy két dolgot egymáshoz rögzítsen. Az Örökkévaló szolgálatának szempontjából ez a felső és alsó világ összekapcsolását jelenti, ami azáltal valósul meg, hogy a lélek alászáll a fizikai testbe abból a célból, hogy lakhelyet készítsen az Örökkévaló számára ebben a világban.
Mivel ez a kapcsolat a lélek által jön létre, a lelket „tűnek” is nevezik. A lélek alászállása a testbe a felső és az alsó világ összekapcsolódását jelenti. Ez nem más, mint az Örökkévaló megnyilvánulása, hiszen ilyenkor a teremtés legfizikaibb elemét – a testet – ölti magára a lélek, ami az Örökkévaló parányi része.
Két fontos mozzanat figyelhető meg a tű használatában. Az első, amikor átszúrjuk az anyagot, a második, amikor a fonalat áthúzzuk az így keletkezett lyukon. E két mozzanat kombinációja jelenti a varrás folyamatát.
Az Örökkévaló szolgálatában az a pont, ahol a tű átszúrja az anyagot azt a képességet jelképezi, hogy képesek vagyunk a világ anyagiságát hatálytalanítani, az anyagot átalakítani az isteni befogadására alkalmas edénnyé. A fonal, a varrás tulajdonképpeni eszköze pedig nem más, mint a Tóra és a micvá-k, hiszen ezek által honosítjuk meg az istenit ebben a világban.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 37. szám – 2014. július 30.