A Rebbe sírjának meglátogatása azokra is nagy hatással van, akik sosem találkoztak vele. A chabad.org összeállításából idézünk.
Az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson 1994-ben, támuz hó harmadikán (idén június 22., csütörtök) adta vissza a lelkét az Örökkévalónak. A hét során több mint ötvenezer embert várnak az Ohelhez, a Rebbe sírjához. A Rebbét apódsa, az előző rebbe mellett helyezték végső nyugalomra. A helyszínre már több mint hét évtizede, a hatodik rebbe halála óta járnak imádkozni.
Azok közül, akik idán meglátogatják az Ohelt, nagyon sokan sosem találkozhattak a Rebbével, hiszen talán még nem is éltek az ő halálakor. Mégis, aki csak ellátogat oda, életre szóló inspirációt nyerhet.
„Minden látogatás olyan, mint a Rebbével való találkozás”
– mondja Dinah Khani, aki geyszer, hétévesen találkozott a Rebbével, amikor édesanyja áldást kért tőle. „Nem kell mást tennem, mint a megfelelő szándékkal mennem, felírnom mindent, ami a szívemet nyomja és imádkoznom. Mindig megtalálom a válaszaimat.”
Egyszer, amikor a vallásossághoz való visszatérése során látogatott el a sírhoz, elolvasott egy levelet, melyben a Rebbe az akkori londoni főrabbit biztatta a tfilinkampány megindítására. Bár az asszonynak kezdetben úgy tűnt, hogy a dolognak nincs számára különösebb relevanciája, végül megértette, hogy pénzt kell gyűjtenie tfilinre olyan fiúk számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy tfilint vásároljanak. Ez a kampány „segített nemcsak abban, hogy legyőzzem a vallásos élettel kapcsolatos félelmeimet és kételyeimet, hanem azt is megláttam általa, hogy mire van szükség a közösségben: minden gyermeknek meg kell tanítani, hogy mik a gyökerei, és a tfilin felrakásának egyszerű micvája által lángra kell lobbantani a lelküket… Megértettem, hogy amikor a világban valahol hiány mutatkozik, bárki részt vehet annak kijavításában, akár egy egészen apró tettel”.
Motty Schlesinger felesége a koronajárvány idején kezdett rendszeresen kovászos kenyeret sütni. Olyan sikeres volt, hogy hamarosan árulni kezdték a kenyeret a környéken. Egyre több megrendelésük érkezett, különösen szombatra, amikor kovásszal készült bárcheszt árultak. Egyszer azonban több héten keresztül ugyanaz a kellemetlenség érte őket, a bárcheszek összeestek. Egy barátjuktól hallották, hogy hogyan gyógyult meg a lányuk, miután az apa meglátogatta az Ohelt és napi öt percen át hászid filozófiát kezdett tanulni. Schlesinger elhatározta, hogy kipróbálja a módszert:
„Elmentem az Ohelhez, cedákát adtam, és írtam egy kvitlit [kis darab papírra felírt segítségkérés] azzal a kéréssel, hogy a kovászos tészta jól sikerüljön. Emellett naponta tanultam hászid filozófiát. Ezután a tészta mindig jól sikerült és beindult az üzlet.”
Ezt követően bátyja azt javasolta, hogy a még nagyobb siker érdekében Misnát is tanuljon naponta. Pékként természetesen a chálá leválasztásának micvájával kezdett foglalkozni, és ahogy a saját könyvespolcán álló könyvet a megfelelő helyen kinyitotta, a Rebbe egy képét találta ott.
„Legalább 15 éve megvan ez a kötet. Nem tudom, hogy mikor vagy miért tettem bele a képet. Olyan volt, mintha a Rebbe üzent volna.”
Schlesinger üzletében, a Lechem Sütödében ma számtalan kovászos pékáru kapható és több tucat New York-i és New Jersey-beli boltnak szállítanak naponta. Mi mással is emlékezhetne meg a Rebbe jorcájtjáról, mint azzal, hogy ellátogat az Ohelhez.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.