Egy izraeli vallásos gazdálkodó, a 11 gyermekes Jedidja Efráim Mesulámi a múlt héten keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon az Főrabbinátus, a kormány és a Kneszet ellen. Mesulámi azt kéri, hogy a járvány okozta vészhelyzet miatt nyilvánítsák a jelenlegi évet szökőévnek.
A zsidó időszámítás szerint ez azt jelentené, hogy még egy ádár hónapot illesztenének a naptárba, melynek következtében niszán hónap és így peszách ünnepe is négy héttel később köszöntene be. A Somronban fekvő Itámárban élő farmer a következő indoklással élt:
„Először is, felesleges a jelenlegi helyzet súlyosságát ecsetelni, a személyes szabadság, a társadalmi rend, a gazdaság, az igazságszolgáltatás és a kormányzás tekintetében. Mindez a koronavírus-járvány egyenes következménye.
Némi empátiával belátható, hogy ebben az izraeli mindennapokat oly jelentősen befolyásoló szituációban a szökőév kihirdetése, azaz egy újabb hónap beiktatása a zsidó naptárba és ezzel a közelgő ünnep későbbre tolása jelentős segítséget nyújtana az izraeli társadalom részére.
Fontos megjegyezni, hogy a kovásztalan kenyér ünnepe különösen nagy jelentőséggel bír az izraeliek számára, mind társadalmi, mind egyéni szinten. Ez a zsidó hagyományokból, s különösen a kovászos élelmiszerek birtoklását megtiltó törvényből ered, s mindezek jelentős kárt szenvednének a jelenlegi helyzetben.
Egyértelmű és világos, hogy az ünnepet megelőző felkészülés egyaránt nagy jelentőséggel bír a zsidó hagyományokat kevésbé és jobban követő állampolgárok, továbbá az állami intézmények számára is, melyeket törvény kötelez ezen szabályok betartására.
A zsidó vallásjog megadja a lehetőséget a vallási, parlamentáris és bírósági funkciót is betöltő Szánhedrin számára, hogy szökőévet hirdessen ki, tehát egy második ádár hónapot vezessen be. Erre több oka lehet, melyek közül a leggyakoribb, hogy a 365 napos napév és a 354 napos holdév közötti egyensúlyt fenntartsa.
A Talmud három feltételt sorol fel a szökőév kihirdetéséhez: 1. A gabonakalászoknak egyenesen kell állniuk, hogy a [Szentélyben bemutatandó] ómert le lehessen aratni. 2. A gyümölcsöknek eléggé érettnek kell lenniük a sávuoti zarándoklathoz 3. Túl kell lenni a napéjegyenlőségen, hogy peszách tavaszra, szukot pedig őszre essen.
Ha a fenti három feltételből kettő nem teljesül, akkor a Szánhedrin dönthet a szökőév bevezetéséről. Ennek legkésőbbi időpontja niszán hó elseje [idén: március 26.]. Természetesen általában már jóval az újév beköszönte előtt határoztak a szökőévről, matematikai és csillagászati számítások alapján, melyet a „szökőév titkának” neveztek, s mely a modern zsidó naptár alapját képezi.”
Mesulámi felhívta a bíróság figyelmét arra, hogy a döntés legvégső ideje a március 25-i naplemente, amikor beköszönt niszán hónap és a nehéz helyzetben lévő népnek a kormány által meghatározott, szigorú korlátozások alatt kell megkezdenie a peszáchra való felkészülést. Ezért kérte a termelő, hogy a Legfelsőbb Bíróság kényszerítse rá a vallási, politikai és végrehajtó hatalmat, hogy vállalja magára a Szánhedrin szerepét, és hirdesse ki a második ádár hónapot.
Egy ilyen lépés számos egyéb következménnyel is járt volna. Ismét meg kellett volna ünnepelni purimot, mely ádár hónapra esik, továbbá a soron következő ünnepek mind szokatlanul későn köszöntenének be: a széderestét májusban ülnénk meg, sávuotot júniusban ünnepelnénk, ros hásáná október közepére esne, szukot pedig novemberre.
Természetesen Mesulámi javaslatának teljesítése fel sem merült, hiába volt számos példa a távoli múltban arra, hogy különböző okok miatt év közben döntöttek a szökőév kihirdetéséről. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy idén különös figyelmet követel a peszáchra való felkészülés, és a váratlan helyzetre a zsidó jognak is reagálnia kell.
zsido.com
Forrás: jewishpress