Miközben a szlovéniai legfelsőbb bíróság felmentette a zsidók deportálását irányító háborús bűnöst, Leon Rupnikot, addig az ország egyik holokauszt túlélője, a szlovén ellenállás egykori tagja a 100. születésnapját ünnepelte.

A Szlovéniában élő Marija Frlan január 27-én, éppen a nemzetközi holokauszt emléknapon lett 100 éves. Az idős, de rendkívül energikus asszony, aki 1944 és 1945 között a ravensbrücki koncentrációs táborban raboskodott, még életben lévő sorstársaival együtt részt vett a Lengyelországban rendezett központi megemlékezésen. A rendezvény után újságírók faggatták, akiknek elmondta, hogy órákig lenne képes beszélni az átéltekről, de úgy is csak az értené meg igazán, aki vele együtt élte meg a borzalmakat.

“Akik nem voltak ott, fel sem foghatják, hogy mi történt. Rettenetes volt” – mondta Marija, aki Szlovénia délnyugati részén, egy Rakek nevű faluban él.

Az asszony elmondta, hogy a táborban csak annyi ételt kaptak, amennyivel még éppen túl tudták élni a munkával töltött napokat. Reggelente ellenőrzésre kellett felsorakozniuk, ami legalább egy órán keresztül tartott.

“Egyszer az ellenőrzés négy órán át tartott. Esett az eső. Csak az tudja, hogy ez mit jelentett, aki ott volt. A nők egymást biztatták: ‘Ne add fel! Ne siránkozz!” – emlékezett vissza.

A ravensbrücki koncentrációs táborban a háború végén 50 000 embert, főleg nőket tartottak fogva, akiket harminc különböző országból hurcoltak oda. A tábort a szovjetek szabadították fel 1945 áprilisában. Ennél a lágernél csak az auschwitzi tábor volt nagyobb.

Frlan a német megszállást követően a helyi Gestapo irodában takarított, miközben részt vett a szlovén ellenállási mozgalom munkájában. Miután lebukott, börtönbe vetették, majd deportálták.

“A Gestapo rájött, hogy részt vettem egy robbantásban, így letartóztattak. Akkor láttam a férjemet utoljára. Néhány nappal később őt is elfogták, majd nem sokkal később kivégezték. Még csak el sem tudtunk búcsúztatni. Ennyi volt az egész” – mondta Marija.

Az asszonyt először Münchenbe vitték, majd onnan került Ravensbrückbe. Az öt napig tartó úton összesen egy tál levest és néhány darab kenyeret kapott.

A Vörös Hadsereg közeledtére a németek kiürítették a tábort és a foglyokat a frontvonal felé meneteltették. “Egy napon eltűntek a német őrök, és elénk lovagolt egy szovjet katona. ‘Vége a háborúnak!’ – mondta”.

Ezt követően Marija, valamint a többi, Szlovéniából, illetve a többi jugoszláv tagköztársaságból származó túlélő elhatározta, hogy együtt hazaindul. Amikor Marija végre hazatért, újra az elkeseredettség lett úrrá rajta. “Elvesztettem a férjemet. Nem volt lakásom. Semmim sem maradt”.

Idővel azonban képes volt új életet kezdeni. Ismét férjhez ment és hat gyermeknek adott életet. Takarítónőként és gyári munkásként dolgozott. 70 évesen pedig valóra váltotta régi álmát, és felmászott Szlovénia legmagasabb pontjára, a 2864 méteren fekvő Triglav csúcsra.

Családja, második férje és a még életben lévő három gyermeke, nagy ünnepséget szervezett a tiszteletére. Marija korát meghazudtolóan jó egészségi állapotban van, csupán a látása romlott meg jelentősebben. Amikor arról kérdezik, hogy mi a hosszú élet titka, így felel: “Mindig nagyon keményen dolgoztam”.

zsido.com

Forrás: Ynet