Az első magyar számítógép építője, a Kossuth-díjas Kozma László emlékirataiból szerkesztett könyvet mutattak be vasárnap a budapesti Bálint Házban.
„A tárgyilagosság csúcspéldája” – jellemezte az Emlékezni csak pontosan… címmel az Argumentum kiadó gondozásában megjelent könyvet Radnóti Sándor esztéta. Az ELTE professzora Kozma László mérnök és akadémikus méltatása és bemutatása közben a szerzőről, mint a nácizmus és a kommunizmus áldozatáról emlékezett. A vezetékes távbeszélő európai hírű szakértőjeként ismert – és a magyar numerus clausus kirekesztettjeként külhonba kényszerült – Kozma Belgiumban dolgozott több mint 10 évig. Az 1942-es belga deportálások miatt tért vissza az akkor még biztonságosabb Budapestre.
A könyv, melynek alcíme az antwerpeni Bell Labortól a gunskircheni lágerig szikár mű, amely mérnöki alapossággal részletezi a szerző belga és magyar deportálási élményeit, ismereteit. Radnóti Sándor külön kiemelte azt az érdekes összevetést, amelyet Kozma kidomborít könyvében: a deportálások eltérő jellegét, azt, miként reagáltak a zsidók meghurcoltatásaira Belgiumban és Magyarországon a külső szemlélők. (A visszaemlékezés szerint a magyarországi általános közönnyel ellentétben a belgák nagyobb valószínűséggel voltak hajlandóak zsidókat bújtatni).
A korábban zsidósága miatt üldözött tudós nyugati előélete és példátlan sikerei, tehetsége miatt gyanús lesz Rákosi rendszerében. Hiába tüntetik ki 1948-ban – Budapest telefonhálózatának újraépítéséért – Kossuth-díjjal, egy évvel később koholt vádakkal meghurcolják és 15 év börtönbüntetésre ítélik. Ebből öt évet le is ült. A megpróbáltatásokat akkor is írással próbálta enyhíteni. A korszakot feldolgozó könyve, az Egy Kossuth-díjas börtönévei évekkel ezelőtt jelent meg.
A most vasárnapi bemutatón a napokban boltokba kerülő kiadványról beszélgettek a meghívott vendégek. A moderátor szerepét Láng András, az Argumentum szerkesztője töltötte be. Ő faggatta a könyv keletkezéstörténetéről Kozma László lányát, Kozma Verát és egykori tanítványát, Rédl Gábort.
Utóbbi „csendes, szerény, de humoros” mesterként elevenítette fel Kozmát, akiről mindenki tudta, hogy különleges szakmai pályát futott be. Azt azonban senki nem tudta róla, hogy munkaszolgálatosként különböző osztrák táborokban raboskodott. Az ott töltött időkről szinte napi rendszerességgel készített feljegyzéseket, amelyek először az 1980-as években kerültek kötetbe – igaz, akkor csak négy példány készülhetett el belőlük – a család részére. A beszélgetésből az is kiderült, hogy az egykori diák, Rédl egy régi flopi lemezen találta meg azt a szöveget, amelyet alapos szerkesztés és finomhangolás után látványos térképekkel láttak el, és lett végül is a most megjelenő könyv szövege.
Az év eddigi legforróbb hétvégéje ellenére viszonylag sokan megjelentek a Bálint Házban megrendezett bemutatón. A közönség közösen adhatott igazat Radnóti Sándornak, aki a könyv legnagyobb tanulságaként azt nevezte, hogy szerzője és főhőse igazi példát mutatott. Sosem hagyta el magát, ügyelt a szellemi és fizikai frissesség fenntartására. Állandóan jegyzetelt és új technikai elméleteken gondolkodott. A mauthauseni láger mellék táboraként kreált gunskircheni lágerben kezdte el angolul megtervezni – vagy 80 oldalon keresztül – az újszerű ideális telefonrendszert.
Kozma László később a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) megbecsült tanára lett. Ahogy azt a lánya elmondta a zsido.com-nak, a professzor sosem tudott felszabadult és önfeledt nyugalomban élni. Múltjáról, meghurcoltatásairól nem szeretett beszélni, és nem is ambicionálta azt, hogy naplójegyzeteken alapuló kötete valaha is megjelenjék. „Beérte azzal, hogy a család kapott néhány példányt” – tette hozzá Kozma Vera.
A könyv szerzőjének hírnevét büszkén ápolja korábbi munkahelye, a BME. Évente adják át a Kozma László-díjat tehetséges kutatóknak, valamint az intézmény egyik legnagyobb előadótermét is az 1983-ban elhunyt kutatóról nevezték el. Azt, amelyikben a Mindentudás Egyetemét forgatták.
WR
Kozma László: Emlékezni csak pontosan… – Az antwerpeni Bell Labortól a gunskircheni lágerig
Argumentum Kiadó, 2015