A most következő szombaton olvassuk az egyiptomi kivonulásról szóló Besálách hetiszakaszt. Ebben szerepel a mannáról szóló részlet, melyet „párását hámán”-nak, vagyis a manna szakaszának neveznek. A rimanovi Menáchem Mendel Torem rabbi (1745-1815) azt mondta, hogy a Besálách hetiszakaszának keddjén, vagyis a mai napon az, aki elolvassa a manna szakaszát kétszer héberül, egyszer pedig az Onkelosz-féle fordításban, az biztosíthatja magának a jó megélhetést.
Az égből Isten adományaként hulló manna történetének elismétlése kifejezi azt a reményt és meggyőződést, hogy az Örökkévaló ugyanúgy ellát minket is minden szükségessel, ahogyan 3400 évvel ezelőtt őseinket is ellátta napról napra, negyven éven át a pusztában.
Persze, munkát sem árt ehhez szerezni. Mindenesetre, a zsidó néphitben létezik a szegulákban való hit. A szegula olyan tett, cselekedetek sorozata, melynek végrehajtásától azt reméljük, hogy az elérni kívánt pozitív változás bekövetezik. Így léteznek szegulák a megélhetés biztosítására, gyermekáldásra, egészségre, házasodásra, szerencsés évre és még számos más kívánatos dologra. A szegulák gyakran a néphitből származnak, máskor azonban, mint ebben az esetben is, egy-egy nagy rabbi, különleges cádik, vagy tóratudós ajánlására gyökereznek meg.
Ez a szegula a rimanovi cádikhoz kötődik, aki a lizsenszki Elimelech rabbi tanítványaként a hászid tanítók negyedik generációjához tartozott. Jó kapcsolatot tartott fenn többek között az anipoliba való Zusa rabbival, a lublini Látóval, a kozsnyici mágiddal és a nagykállói rebbével, reb Eizik Taubbal is, vagyis széleskörű kapcsolatokkal rendelkezett korának hászid világában. Ezen kívül a következő nemzedék nagy rabbijait is tanította, így számos hászid dinasztia, illetve udvar az ő tanításaiból merítette alapjait. A rimanovi cádik különlegesen szent életű ember volt. Imái sokakat mentettek meg, számos történet szól csodatételeiről, elsősorban arról, hogy betegeket gyógyított meg, ezért nem-zsidók is jártak hozzá áldásért. Ahogy a többi, hozzá hasonló csodarabbi, ő is ritkán aludt, a törvények szigorú követését várta el úgy saját magától, mint a közösségétől, ám eltérően sok más hászid rabbitól, igen aszketikus életet élt. Bőségesen adományozott a rászorulóknak, iskolát tartott fenn a szegényeknek és megtiltotta a temetéseket intéző egyletnek, a chevra kadisának, hogy túlságosan sok pénzt kérjenek a temetésekért.
Ami a fenti szegulát illeti, a rimanovi cádik évtizedeken át rendszeresen beszélt annak áldásos hatásáról. Ahhoz, hogy működjön, a „snájim mikra veechád tárgum” – kétszer az eredeti tórai szöveg és egyszer az Onkelosz-féle fordítás módszerével kell elolvasni. Ez a módszer elfogadott és közismert tanulási mód a zsidó világban, sokan azt mondják, hogy minden héten így kell elolvasni a következő szombaton elolvasandó szakaszt, hogy felkészüljünk a szombatra. A rabbi szerint ahhoz, hogy hatásos legyen, a részletet a Besálách hetiszakasz felolvasását megelőző kedden kell elolvasni. A kedd különleges nap, ezen a napon mondta ugyanis a teremtés során az Örökkévaló kétszer, hogy „mert jó”, vagyis ez a nap kiemelkedően pozitív napnak számít a zsidó gondolkodásban.
Az Onkelosz-féle fordítás (héberül Tárgum Onkelosz) a Tóra öt könyvének arámi nyelvű, magyarázó fordítása. A polgári időszámítás szerinti második század elején készítette a római születésű, a zsidóságba betért férfi, Onkelosz. Ebben az időszakban a zsidók közt a beszélt nyelv az arámi volt, a hébert csak rituális nyelvként használták, így vált szükségessé egy széles körben érthető fordítás elkészítése.
A szöveget magyar nyelven ide kattintva találják meg: 2Mózes 16:11-36.