Chesván hónap 7-én van 90 éve, hogy a 20. század első felének egyik legmeghatározóbb rabbija, a világhíres lublini jesiva alapítója, ráv Méir Schapiro rabbi elhunyt. Jorcájtja alkalmából rá emlékezünk.
Az 1887-es polgári évben látta meg a napvilágot Mózes mesterünk születése napján, réges-régi talmudtudós családban, mely a Schapiro nevet viselte emlékezvén arra, hogy a felmenők a német Speyer városból származnak, ahol 1096-ban a keresztes hadjárat lovagjai véres pogromot rendeztek. Szépapja a híres koreci rebbe, Pinchász Schapiro volt, a Báál Sém Tov egyik tanítványa, akiről egyszer azt mondta mestere, hogy
olyan lélek, mint Pinchász rabbiban van, csak 500 évente egyszer jön le a földi világba.
Már kiskorától fogva kiragyogott a kortársai gyűrűjéből, ahogy azt egy ízben a híres brezsani rabbi, Sálom Mordecháj Schwadron („a Máhársám”) megjegyezte: „Amikor Bukovinán átutaztam, láttam egy csodagyereket, Méir a neve. A legmagasabb hegyeket összemorzsolja éles elméjével s tudásával. Azt a brochót mondtam felette: Áldott a Mindenható, aki a világítókat teremtette.”
Alig töltötte be a 18. életévét, amikor Imré Dá’át címmel saját könyvet adott ki. Egy évvel később egy tehetős, tarnopoli haszid családba házasodott be, felesége reb Dávid Jákov Breitman leánya, Málká Tojbe lett. Míg apósa házában él jesivát nyitott a városban. Első rabbiállását 1911-ben foglalta el Galinában, ahol természetesen szintén alapított jesivát. 1920-től Szanokon, 1924-től Petrakovban folytatta áldásos munkáját, ez időben jelent meg Or háMéir című könyve.
Szinte elképzelhetetlen, hogy rabbiállása, a tanítás és tanulás mellett hogyan maradhatott ideje arra, hogy 1922-től a lengyel parlamentben is részt vegyen, mint képviselő, s mint ilyen minőségében rengeteget tegyen a gyermeknevelés előmozdításáért.
1923 őszén – az 5684-es zsidó újév kezdetén – útjára indította a mai napig tömegeket megmozgató „Dáf Jomi” tanulóprogramot, melynek értelmében a világon szétszóródott tórahű férfijai minden nap tanulnak a babilóniai Talmudból egy-egy oldalt, melynek eredményeképpen mintegy hét és fél éves ciklus alatt befejezik az egészet.
A program hatására ráv Méir elkezdte kidolgozni a „világjesiva” grandiózus tervét, minek eredményeképpen 1930-ban megnyílt az ötemeletes „Jesivát Cháchmé Lublin” 110 szobával és több mint 100 ezer kötetes könyvtárral.
Munkájának gyümölcsében viszont csak röviden gyönyörködhetett, hiszen a megnyitás után alig három évvel később az Örökkévaló befejezettnek ítélte ráv Méir Schapiro földi feladatát és 1933 chesván 7-én magához szólította. Hatalmas részvét mellett temették.
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Forrás:
„Schapira lublini főrabbi”, Zsidó Ujság, 1933. 9. évf. 40. szám, 3. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.