Nagy-Britannia főrabbija, Ephraim Mirvis Izraelben tett látogatást a héten, és ennek során időt szakított arra, hogy beszámoljon Jerusalem Post újságíróinak Károly király szombati koronázásának zsidó vonatkozásairól.
„A britek számára ez a koronázás az elmúlt 71 legfontosabb eseménye. Úgy vélem, hogy ha a messiás épp a koronázás ideje alatt jönne el, a hír nem férne el az újságok címoldalán”
– mondta a főrabbi.
„Ez az esemény mindenek felett áll s éppen ezért akkora öröm, hogy több vallás képviselőjét is bevonják a szertartásba, nem csupán az anglikán egyház elöljáróit, ahogy ez korábban szokás volt. A koronázás központi eleme ugyanis egy vallási szertartás, melyet a Westminster székesegyházban tartanak”
– tette hozzá.
A templomi szertartás egyébként komoly vallásjogi kérdéseket vet fel zsidók számára, mert számos rabbi a bálványimádás egy formájának tekinti a kereszténységet. A koronázást ráadásul szombaton tartják, élő zenével és elektromos berendezések használatával. Mirvis főrabbi a probléma felvetésére így reagált:
„A templomba való belépés tekintetében egyértelmű és régóta érvényes szabályt követünk: ha a főrabbi meghívást, felszólítást vagy parancsot kap a királyi házból, teljesíti azt. Az uralkodótól érkező meghívókban egyébként gyakran így fogalmaznak: ’Őfelsége megparancsolja’, s ennek a visszautasítása gyűlöletet szülhetne a zsidók irányában. Ilyen esetekben tehát úgy tartjuk helyénvalónak, hogy a főrabbi belépjen a templomba. Én magam is részt vettem már több templomi szertartáson”.
A szombati törvényekkel ütköző körülmények tekintetében így fogalmazott: „Még ha gyalog megy is valaki a ceremóniára, akkor sem a szombathoz illő környezetben találja magát a zene és az egyéb történések miatt. Ezzel együtt mégis a részvétel mellett döntöttünk. Ilyen esetekben nem egyedül hozok döntést, hanem a bét din, a vallási bíróság tagjaival együtt és igen nagy körültekintéssel vizsgáljuk meg a kérdést. Károly király egyébként a zsidó nép igazi barátja, és fontos számára, hogy minden hit követője szabadon gyakorolhassa vallása előírásait. Erről személyes tapasztalataim vannak, hiszen jó barátságot ápolok vele, és többször beszélgettünk a királyi házban. Ennek az őszinte törekvésnek a jele az is, hogy meghívott a feleségemmel együtt, hogy a Szent János palotában töltsük a szombatot, ahol kóser étkezést is biztosítanak a számunkra és minden egyéb apró részletre odafigyelnek. Az ünnep menüről a koronázási csirke nevű fogást választottuk. Ezt a krémes szósszal és curryporral készült ételt szolgálták fel 1953-ban is, II. Erzsébet megkoronázásakor”.
A koronázási ceremóniának két mozzanata hordoz vallási elemeket. Először történelmi jelentőségű koronázási ékszereket visznek a király elé, aki megérinti azokat, majd a zsidó, a muszlim, a hindu és a szikh vallás egy-egy képviselője viszi azokat a Lordok Házába. A zsidóságot Gillian Merron bárónő képviseli, aki a királyi palástot viszi majd. A koronázás végén a király és a királyné vezetésével, nyolc felekezet vezetőjének kíséretében menet indul a székesegyházból.
„Sorbaállunk, majd a király elhalad előttünk teljes koronázási díszben, fején egy XVI. századból származó koronával. Megáll velünk szemben, mi pedig megáldjuk őt egy olyan áldással, melynek szövege mindegyikünk számára elfogadható. Egyszerű, de nagy hatású szavakból áll, és kórusban mondjuk el az áldást. Ezután talán elbeszélget velünk, ami nagyszerű lenne, de az is lehet, hogy nem kerül rá sor”
– mondta a főrabbi. „Ekkor nem használnak majd mikrofont, mert nem akarnak kellemetlen helyzetbe hozni. Kiemelném, hogy erre maguktól gondoltak, mielőtt egyeztettek volna velünk” – tette hozzá.
Mirvis főrabbi már a napirendjét is pontosan megtervezte a koronázás napjára: „Korán kelek majd, hogy részt tudjak venni a Western Marble Arch zsinagóga hat órakor kezdődő szombati istentiszteletén. Kilencre ugyanis már a székesegyházban kell lennem, a szertartás pedig tizenegykor veszi kezdetét. Két ajándékkal lepjük meg a királyt. Valerie, a feleségem olyan süteményt süt, melyről tudjuk, hogy a király és a királyné is nagyon kedveli. Emellett átadunk egy tanúsítványt arról, hogy fát ültettünk a koronázás emlékére a hitközségünk erdejében. A király ugyanis meggyőződéses környezetvédő”.
Fotó: Wikipedia